Mit szerettek és mit utáltok a legjobban az életben?

Utálom azt hogy folyamat a penz után kell kajtatni es hogy a tarskeresők tele vannak nem függetlenekkel is. Utálom azt is, amikor egy férfi lekezel szexbabnak, es azt is hogy sodoma es gomora a mai világ erkolcstelen beteg emberek fetisei vannak normákba iktatva. Csoda hogy a pedofilia még tiltva van egyaltalán.

Amiket szeretek azok a netrol a meghato pillanatok hogy az emberek milyen hősök, segitőkészek, szerelmesek, stb, amit amugy a valo életben nem látok. De ha neten van akkor biztos létezik.

Amit szeretek:

Család, bulik, természet, állatok, autók

Amit nem szeretek:

Háború, rosszindulat, azt, hogy ennyire a pénz irányít mindent, boldogtalanság

Az igazi élet nem gondolat, érzés, így nem lehet sem utálni, sem szeretni.

Az csak VAN.

A körülmények más tészta.

Azt lehet nem szeretni, szenvedésként felfogni.

Nekem az nem tetszik, hogy a kutyák nem élhetnek 50-60 évig.

Legjobban szeretem az életben, hogy olyan okos emberrel találkozhattam, akitől sokat tanulhatok.

Lehet értékelni a természet szépségeit.

Lehet tanulni, dolgozni Európában, mert van munka, fizuból is élni reális vágyak közepette.

A kettes miért lett lepontozva? Igenis undorító és megalázó ami a világban megy de itt a fórumon is letükröződik, hogy tele lett minden beteges, pornón nevelkedett, idióta fétises véglényekkel.

Nekem ez is fáj a legjpbban, hogy nem lehet normális partnert találni, normálisan családot alapítani. Úgy élni, hogy ne árts másnak de azokért éllj, dolgozz, akikért érdemes. Utálom, hogy azért tanulok, dolgozom, hogy aztán épp, hogy ne haljak éhen.

A természetet szeretem, meg mindent ami szép. A művészeteket, az alkotást, a segítőkészséget, kedvességet, jóindulatot. A szeretteimet is, akikért megéri ebben a világban létezni.

Szeretni nem szeretek úgy igazán semmit. Mármint a páromat, családomat, a háziállatainkat nyilván szeretem, de nem mondanám, hogy miattuk érdemes élnem vagy ilyesmi. Elég régóta nem érzem már azt, hogy bármiért is érdemes lenne élnem vagy küzdenem, inkább csak úgy vagyok és szó szerint túlélem egymás után a napokat. Nem hiszem, hogy szuicid hajlamú lennék vagy ilyesmi, csak ha tudnám, hogy pl. holnap meghalok, nem lennék kétségbe esve vagy ilyesmi, csak elfogadnám, esetleg kicsit még meg is könnyebbülnék és ennyi.

Utálni elég sok mindent utálok, az embereket, azt, hogy mindent a pénz és a kapzsiság mozgat, a kilátástalanságot..

Azt szeretem, hogy mennyi lehetőség van az emberben, hogy az öntudat által el tud rugaszkodni az ösztönöktől és a belénk kódolt alapvető (állati) igényektől, mint a szaporodás és a táplálék/vagyon-szerzés, és nemesebb elvek felé tud fordulni.

Azt viszont utálom, hogy ez általánosságban mennyire alulértékelt felfogás, és hogy az emberek többsége nagy hanggal az alapvető igények kielégítését tartja csak életcéljának és még büszke is rá.

Mind embernek születtünk, de a többség sajnos nem éri el a szó nemesebbik értelmét.