Mások miért szerencsésebbek, mint én?

Az én nőm akivel össze akarok jönni, sem össze költözni, sem gyereket sem akar...velem ugyan ez a helyzet.

A másik hogy egyébként mindenben szerencsés vagyok, de magában az életben ha elkap a szopóroller akkor éveket szenvedek. Szóval nem vagy egyáltalán egyedül...ma pl annak is örülök ha kiverem nap végén.

Az életben sokat számítanak a "skillek", azaz képességek és készségek.

Amik szerencsére fejleszthetőek.

Ilyen pl. a kommunikációs készség. Ez nagyon kell olyan állásban, ahol be kell vonzani az ügyfeleket.

És persze ennek a segítségével bővíthető a szociális háló, amely segítségével több ismerősre, lehetséges ügyfélre, lehetséges lehetőségre tehetsz szert.

Azaz szerintem nem a szerencsével van bajod, hanem a szociális készségeid nem elég fejlettek. Amin bármikor tudsz változtatni ha energiát, időt, pénzt és akaratot fektetsz bele.

🍏

Mert… egyrészt a 3-as válaszolónak igaza van.

Másrészt. Fontos kérdés! Min múlik a siker?

A siker:

- megfelelő lelki állapoton,

- megfelelő szokásrendszeren,

- megfelelő gondolkodási,

- megfelelő döntési módszereken múlik.

Mert a szerencse véletlen kérdése.

Ez olyan, hogy valaki megnyerte a lottóötöst. Én meg nem. Nem igazságos, de ez van.

Ugyanígy vagyok, csak nekem még pasim sincs már egy éve.

Nem vagy egyedül, én nem vagyok szerencsésebb nálad nyugi.

Januárban történt egy tragédia a családban, aztán az egyik autómnak kiszúrtàk a kerekét, kimentem Németországba, ott begyulladt a fogam rögtön másnap, aztán hazajöttem, találtam egy kutyát aki megszökött tőlem (de hazajött végül), letört a másik fogam, megbüntettek parkolás miatt jogtalanul (volt érvényes jegyem, és fel is lebbeztem), egy kb ismeretlen csávó úgy alàm rakott, hogy azóta sem áll velem szóba senki olyan hazugságokat kezdett rólam terjeszteni. Kirúgtak a munkahelyemről, ott kellett hagynom az iskolát amit csináltam, ott kellett hagynom az edzést, anyám megkergetett engem egy nagykéssel, és azt kiabálta, hogy megöl engem, utána hozzá jàrkàltam a kórházba(azóta is utál engem), négy hónapig aludni sem tudtam normálisan. Aztán elköltöztem nemrég, de ezzel a házzal van egymillió munka, éjjel-nappal a házon dolgozok, de így sem látszik. Rám akaszkodott egy félcigàny család, akik nagyon szemtelenek, és naponta járnak a nyakamra, hogy adjak pénzt, cigit, stb. Pedig már elzavartam őket százszor.

A fogorvos elba szta a fogam, és visszagyulladt, kértem új időpontot, de arra nem tudtam elmenni anyám fa szsága miatt. Most letört még egy fogam. Kidurrant a másik autómon is a kerék.

Egy évvel ezelőtt meg összevesztem életem szerelmével, és azóta sem áll velem szóba, hiába próbáltam meg vele többször is kibékülni. Most itt vagyok barátok, és kapcsolat nélkül, a családom meg hagyjuk is, mindegyik csak belém rúgni tud, meg elhordani mindennek, pedig én ezek előtt normálisan dolgoztam(volt hogy havi 290-300 órákat is), több szakmám van, érettségim, volt félretett pénzem, rendszeresen edzettem, most meg itt vagyok a mélyben, és nem látom a kiutat. Mindenkinek én vagyok a làbtörlője.

#8

nagyon sajnálom ami veled történt.

Ugyanakkor, ki a hibás mindezért szerinted? Érdekelne a véleményed.

Ha nem ülsz le elgondolkodni rajta, vállalni a felelősséget mindenért ami veled történt, akkor ez a pech széria tovább fog tartani. Igazából sosem lesz vége mert TE nem fogsz változni felelősség vállalás nélkül.

Így látatlanban azt gondolom, hogy a stílusod "bicska nyitogató" lehet a közösségeid számára.

Kiszúrják a kereked, alád raknak, rád szállnak, konyhakéssel kergetnek :)

Persze lehet hogy nincs így és csak simán rossz indulatú vagyok, de ilyesmik nem történnek ok nélkül.

9, nem tartalak rosszindulatú embernek. Én csak azt látom, hogy volt egy tökéletes életem ami teljesen szétcsúszott, pedig nem vagyok alkoholista (hetente ha megiszok 2-3 dl bort), nem vagyok drogos, nem vagyok munkakerülő, nem vagyok léhűtő. Tanult vagyok, álmaim voltak, egyetemre készültem. De ha alkoholista lennék se lenne már ettől szánalmasabb az életem szerintem.

Közösségem meg nincs már, mindenki leépült mellőlem. Pedig én sok embernek segítettem, valakinek munkát intéztem, valakinek szállást, valakit fuvaroztam ingyen, stb. És úgy hàlàltàk meg, hogy belém rúgtak, kihasznàltak. Én alá senki alá nem raktam úgy érzem, nem rúgattam ki senkit, nem köptem be, nem vertem át. Oké, csináltam 1-2 hülyeséget, nem vagyok fedhetetlen, de más gyilkol, rabol, csal és azokkal érdekes módon nem történik semmi ilyesmi, mint velem. Én meg ezeknek a közelébe sem voltam soha.

A kerekemet meg mikor kiszúrták még nem is az én autóm volt, az az autó örökség, az kivételesen nem felém irányult, de addigra az autó hozzám került.