Volt mostanában olyan kérdés vagy válasz amin nagyon nevettel?

Én nálam inkább jellemző a mérgelődés és a kínomban nevetés. Azt mondják, hogy az emberi butaságnak nincsenek határai, és ez így is van. Ezek inkább ilyen kínnal lenni kényszernevetést okoznak.

Például ezt eredményezi a triviális kérdés vagy válasz, a sablon (képletes példa: Kérdés: Fáj a hasam, mit tegyek? Válasz: Orvos Reakcióm: Azta', ezzel nagyon beljebb van...) és persze az egyre gyakoribbá váló olyan "kérdés", ami valójában nem is kérdés (Példa: Megcsaltam a párom és kidobott?). Ezek annyira frusztrálók, amikor nyilván nem a kérdőmondat kapja maga mögé a kérdőjelet, mert ez azt mutatja, hogy igazából a Kérdező azt sem tudja igazán, mit akar kérdezni...

Ez engem szintén kényszermosolyra sarkal, hogy egyesek mennyire életképtelenek a tekintetben, hogy kifejezzék magukat és szánni tudom őket, hogy ezzel a kommunikációs készséggel (esetleg más defektekkel párosulva) miképp boldogulnak a mindennapi életben.

A durva nyelvtani, nyelvhelyességi hibákon már fenn sem akadok, azokon "csak" szörnyülködöm, de csak ritkán nevetek kínomban (Pl.: ijen, tudnák, nem-e, külömbség stb.). Igazából e sorokkal, azok igényességével mindenki saját magáról ad ki bizonyítványt, így ezek számomra inkább tanulságosak, és táppontot adnak arra vonatkozóan, hogy melyik komment mögött milyen embert "találhatok".

Persze, vannak elütések is, az meg nem téma; mindenkivel előfordul...