Történt már veled valamilyen baleset? Mi volt az?

Az első anyám és apám részéről, nem titkolták sosem.

Harmadfokú égés jobb lábamon hála anyámnak.

Boka és térdszalag szakadások.

Meg még néhány kissebb.

1.!

Ugyanez csak németben.Párszor keresett a csaj hogy mi lesz utána otthagytam hazajöttem.Még jó hogy csak a keresztnevem tudta,diszkóban ismertem meg.

Balesetből születtem, de ezt napi kétezerszer meg is hallgatom születésem óta.

Egyszer belehajtottam parkolás közben egy nagy árokba, és felakadt az autó. A négy kereke a levegőben volt. Akkor vezettem egy hete. Hat idegen ember, aki a szomszédban dolgozott szaladt oda kérés nélkül, és húzott ki engem. Kedvesek voltak.

Tesi órán 10-ben ugrás közben lerúgtam az ugrószekrény tetejét, ami telibe lerepült, és utána hónapokig fájt a térdem. Voltam vele orvosnál, de semmit nem láttak. Magától meggyógyult, hála az égnek.

2 "nagyobb" balesetem volt, de ahhoz képest, amik vannak, azok sem nagyok és hálistennek semmi komoly.

Az első 5 éves koromban volt, anyukámmal a papámnál voltunk, egy parkban sétálgattunk, ahol voltak szobrok, sziklák. Én elkezdtem rohanni, elestem, lefejeltem egy ilyen követ/szobrot, a homlokomból folyt a vér. Kisváros, nincsenek nagy távok, de a kórház pont ott volt a park mellett, bevittek, összevarrták, minden akkori képemen egy nagy tapasszal a homlokomon virítok. Közelről azóta is látszódik a helye, de nem szokták észrevenni.

A másik 15 évesen történt, kb 2 nappal azután, hogy külföldre költöztünk (még jó, hogy elmentünk EU-s egészségbiztosítási kártyát csinálni). Volt otthon egy kisebb kenyérvágó, én éppen reggelit akartam csinálni, a kenyér már kicsit száraz volt meg kicsi is, így gondolom valahogy elcsúszott és a hüvelykujjamat megvágtam. Az első pár pillanatban nem is érzékeltem semmit, de aztán elkezdett iszonyúan fájni, lüktetni, elkezdtem sírni, ordítani, folyt belőle a vér, szerencsére otthon volt anyukám és a párja is, bementünk a kórházba, ott bekötözték, meg adtak egy injekciót, ami iszonyúan fájt, én életemben akkora fájdalmat még nem éltem át... Aznap még fájt, de utána már csak annyi volt, hogy be volt kötve az ujjam, egyre kisebb lett mindig a kötés. A helye ennek szintén megvan, de soha senki nem vette még észre, alig látszik.