Sokan miért lesznek felnőttkorukra túl komolyak?

Ennek több oka is van.

Az egyiket már leírták: sokan egyszerűen megkeserednek eddigre, leginkább az őket ért negatív hatások miatt. És/vagy a rossz döntéseik miatt. Elszúrják a tanulmányaikat, utána beleroskadnak a munkába, elszúrják a párválasztást... és 30 évesen ott vannak egy pocsék házasságban, bődületes mértékű hitellel a nyakukon, gyakran egy nem túl jól fizető munka mellett. Egyszerűen megkeserednek.

Aztán azért is, mert ezt látják mindenhol, ez a minta előttük. Nem szabad felnőttként már hülyéskedni, játszani, de még a szórakozási formák nagy része is tabu, mert akkor már ráaggatják, hogy gyerekes. A többségnek pedig még mindig többet jelent idegenek véleménye, mint a saját boldogságuk.

#6 "társadalmi elvárás is, hogy 30 éves korodra megkomolyodj valamilyen szinten és ne csak az érdekeljen, hogy mikor jelenik meg az új GTA"

Komolynak és komornak lenni nem ugyanaz.

Mint ahogy a komolyság és a befásultság sem ugyanaz.

És az is nagy igazság, hogy nem kell minden pillanatban olyan komolynak lenni, mint a vakbélgyulladás.

Nyilván ne CSAK a legújabb GTA érdekelje. De miért ne érdekelhetné az is?

Az a baj, hogy sokan végletekben gondolkodnak. Vagy egyik, vagy másik. Átmenet nincs.

Fogalmam sincs.

Lehet, hogy a boldogsággal, boldogtalansággal függ össze a dolog.

Nagyon szeretem Laár Andrást, ő pld úgy halálosan komoly, hogy közben teljesen komolytalan :)

https://www.youtube.com/watch?v=BZmarA-qawk

szerintem azért, mert az emberek nem foglalkoznak saját magukkal. De komolyan. Társasági élet, barátok, haverok, család stb... mindenfelé terelődik a figyelem csak saját magadra nem. Én mint magányos farkas világ életemben csak magammal törődtem, és úgy vettem észre hogy a vicceskedő és idétlen stílus az, ami boldoggá tesz, szóval folytattam azt, és mivel nincs se barátom se senkim (nem is baj), így nem kellett megfelelni senkinek és nem nagyon változtam meg. De viszont ha nem foglalkoztam magammal, csak "éltem" az életet, akkor egy idő után nem is vettem észre de kezdtem "olyan" lenni :D

Szóval szerintem ez inkább amolyan öntudatlan dolog, az élet felemészti őket szépen lassan, és észre sem veszik...

De azt azért hozzá tenném, hogy én valamiért nagyon az égiek pártfogoltja vagyok, ha a szokásos "mindenki azt kapja amit megérdemel" elven működne az élet akkor egy híd alatt csövelnék, mert lusta vagyok, és csak azt csinálom amihez kedvem van, és csak magammal törődök :D