Mit tanácsolnátok egy olyan embernek aki nem tud hosszan beszélgetni senkivel?

Ma is például a suliban kérdeztek tőlem a többiek pár dolgot és utána véget ért a beszélgetés.Megkérdezték,hogy mi a horoszkópom és,hogy mit gondolok a szűzekről(még mindig horoszkóp),én az első kérdésre mondtam,hogy oroszlán,a másodikra nem tudtam semmit se mondani mivel nem hiszek a horoszkópban és így nem vagyok benne jártas,így csak az egyik lányra rábámultam akivel beszéltem.

A szünetekben csöndben ülök vagy az udvaron vagy az osztályban és gyakorizok és zenét hallgatok.(Csak az udvaron hallgatok zenét,mivel nem akarom,hogy megtudják a többiek,hogy kb. egész nap csak ugyanozokat a zenéket hallgatom újra meg újra,bár lenne ha jól becslem nagyjából ezer zeném.Mármint szó szerint ezer és szerintem van az még sokkal több is.)Nem szoktam akkor sem odamenni hozzájuk,mivel tudom,hogy csak csöndben ülnék mellettük és nem tudnék miről beszélni velük és be kell látni,hogy az elég ijesztő,ha valaki éveken át csak csöndben ül melletted és csak bámul.Lehet,hogy ezért vesztettem el két barátomat.Ővelük se tudtam beszélgetni,csak hallgatni tudtam őket.

Meglepő módon az osztályfőnökömmel eltudok beszélgetni,talán azért,mert ő olyan dolgokat kérdez tőlem amik jobban kifejthetők vagy talán a témáink mélysége miatt.(Igaz,hogy évente egyszer van olyan,hogy elkezdünk beszélni hosszabban,de olyankor órákon át beszélünk.De ő vele mégse barátkozhatok össze,hisz ő a tanárom és szerintem ő ugyanígy gondolkodik.Fura lenne az egész szerintem.Ő egyébként kb. 10 évvel idősebb nálam)

Azt figyeltem meg egyébként a nálam idősebb embereknél,hogy ők valahogy tudják irányítani a beszélgetést és mégha csak röviden is,de valamit tudok válaszolni nekik és ezekből a rövid válaszokból ki tud alakulni egy fél órás beszélgetés.

Voltam pszichológusnál is és ő azt mondta,hogy nem mindenkivel tud mindenki elbeszélgetni.Meg kell találjam azt az embert akivel lesz közös témám.De én ezt nem érzem megoldásnak(Nem emlékszem már,hogy folytatódott a beszélgetésem vele,mivel már kb. egy éve mondta ezt.Vele is csak azért tudtam beszélgetni,mert mindig volt egy kérdése.),hiszen az nem jó,hogyha csak pár emberrel tudok beszélni.Ez amúgy a társkeresést is ellehetetleníti,hisz annál is csak a néma csönd lenne.

És hogy milyen belülről?Hallom amit mondanak,de nem jut eszembe semmi amit mondhatnék,kivéve ha kérdeznek.

Lehet az a baj,hogy otthon is csak ugyanozokat a zenéket játszom le újra és újra és mivel nem csinálok semmi mást így nincs miről beszélnem?A gyk-s kérdések meg általában nem olyan érdekesek,hogy lehetne róluk beszélni.Vagy lehetne csak a többiek nem érdekeltek a beszélgetésben?Mást meg csak ritkán csinálok,de azok sem olyanok,hogy hosszasan el lehetne beszélgetni róluk.(pl.: meditálás)

Eddig akitől tanácsot kértem nem tudott olyan megoldást nyújtani ami tényleg segített volna.Remélem majd ti tudtok!17/F