Normális hogy folyamatosan elmegy a életkedvem az emberektől?

Már teljesen únom hogy az emberek folyamatosan ezt váltják ki belőlem, pedig én csak barátkozni szeretnék.Rettentően magányos vagyok mégha van egy két ember is akivel hetente max 3-4x elbeszélünk MESSEN, akkor se olyan igazi.

Viszont élőben folyamatosan azt érzem hogy elutasítanak vagy méginkább hogy észre se vesznek, viszont nekem rohadtul nincs kedvem ilyen életet élni, mivel az ilyen ember nem tapasztal semmit szinte se jót se roszat, max egy évben 1x adódik egy alkalom hogy bekerülök egy társaságban ahol azz tapasztalatlanságom miat képtelen vagyok bent maradni.Ez egy olyan erősen érintő dolog hogy elveszi mindentől a kedvem még az kedvenc hobbiaimtól is elmegy a kedvem nemrég elkezdtem edzeni hogy ne legyek már ilyen "vézna" puhány, de ezzel a tudattal nincs semmilyen motivációm bármit is tanulni, új dolgot kipróbálni stb.

Már ezt is fájdalmas ki írnom hogy egyátlán van ebből kiút?

Még annyi hogy ezt ne önsajnálatként értsétek hanem teljesen komolyan mondom.