Van még reményem egy jobb életre ?

A világ nem lesz jobb ha depresszióba hajszolod magad!

Arról nem is beszélve hogy a bíróságon hiába próbálod bizonygatni súlyos testi sértésnél vagy rosszabbnál azt hogy az idegeid meg a gyerekkorod, legfeljebb együtt éreznek de az a dolguk hogy a társadalomra veszélyes egyéneket börtönbe zárják!

Hú bmeg, neked aztán van kereszted tisztességgel:S

Tökre érthető, ha labilisnak érzed magad, kb mindenki az lenne, ha így kellett volna felnőnie.

Először is javaslom, hogy kezdj el pszichoterápiára járni. Drága, igen, lassú, igen, de segíthet ha nem is feldolgozni, de helyén kezelni azt, amit apád tett veled. Illetve a haragoddal - ami vszeg apádból táplálkozik - is kezdhettek valamit.

Az élet keményen elbánt veled, de megfelelő segítséggel ezt akár erővé is formálhatod. Ki tudja, talán 10 év múlva te leszel a zászlóvivője a gyermekek ellen elkövetett erőszak ellni harcnak. Nyilván, msot cska eg ypéldát mondtam, de arra akartam rámutatni, hogy akár üzemanyagként is hasnzálhatod az élethez ezt a dühöt, nem muszáj felemésztenie téged.

A lány.... ja, az kemény dió.

Simán lehet, hogy elutasít.

Simán lehet, hogy szívesen fogadja a közeledésedet, de a benned rejlő indulatok megmérgezik a kapcsolatotokat és elmarod magadtól. Sajnos ismerek olyat aki annyira vágyott egy nőre, hogy amikor megkapta, annyira féltékeny lett, hogy bezárta, utcán kvöette, végül meg is verte. Végül távoltartási végzés született ellene. Elég szomorú vég egy szerelemnek, nemigaz?

Szóval a pszichoterápia a csajjal kapcsolatosan is lehet segítségedre, mert jelenleg önmagad ellensége vagy ezzel a 8 tonna TNT-vel a mellkasodban.

Respect, hogy eddig nem bsztad szét a körülötted lévőket!

Nézd, ha nem dolgozol rajta, nem lesz jobb.

A pszichoterápiának vannak szakaszai. A legelején még van az emberben némi ellenállás és nehezen nyílik meg. Sajnos vannak akiknél ez kimondottan hosszú szakasz, ez lehet a pszichológus hibája is, hogy nem tudja kiépíteni a bizalmat, de persze sok múlik a páciensen is, hogy mennyire hajlandó megnyílni. Az alapján, ahogy írsz a dologról és amennyire tudatában vagy a téged ért traumákkal és az érzéseiddel, szerintem ez nálad nem lenne nehéz, könnyen megnyílnál.

Aztán jön az a rész, amikor előtörnek a dolgok. Ilyenkor az ember fostosra bőgi magát az üléseken és nagyon rövidnek találja azt az 1 óra beszélgetést és alig várja a kvöetkezőt. Érzelmileg nagyon aktív, esetleg megterhelő ez a periódus, bár talán azok válnak igazán instabillá akik rejtett problémákkal jönnek és hirtelen tudatosodik bennük önnön hibájuk. Ebből a szempontból megintcsak jónak tűnsz, mert nem kell szembesülnöd azzal mennyi harag van benned, mert hiszen tudsz róla, nem fog meglepni.

Ezzel együtt az ember kezd felszabadultabb is lenni, mert jól esik neki, hogy végre kiengedheti magából azt a sok szart ami felgyülemlett benne. Sokan ilyenkor elkövetik azt a hibát, hgoy azt mondják, hogy ők meggyógyultak, nincs szükség több ülésre. De ez tévedés, ez csak egy felszabadulási érzés, de még nem a megoldás.

Mert ezután jön az a rész amikor meg kell tanulni bánni az új helyzettel. Itt lenne jó sok munkád, elfogadni és lezárni a múltat, a haragot átformálni valamivé, megtanulni kezelni stb...

Nyilván nem ismerjük egymást és hülyeség lenne messziről diagnosztizálni, de szerintem a terápia nem tenne téged instabillá olyan formában, hogy pl dührohamot kapj vagy összeomolj. Az inkább a szorongásosokra jellemző.

Ne félj tőle, ha elmész, és jó terapeutához kerülsz (mert persze ez is szempont, sajnos nem mindenki az) akkor eskü utólag életed legjobb döntésének fogod tartani. :)

És akkor talán a csajt sem kell plátóinak megtartani. Ha majd pórázon vezeted a vadállatot, magabiztosabb leszel.