Az emberek jó része ennyire társfüggő?

Én sem vagyok társfüggő, szuperül elvagyok egyedül.

N

Teljesen érthető. Kinek mi a f@sz köze van hozzá? Miért nem foglalkozik mindenki a saját dolgával?

N

Ritka az-az ember, aki igazán szereti önmagát, nem egoista módon.

Ritka az-az ember, aki belátta, hogy igazán, csak magára alapozhat.

Mondjuk tapasztalatból írom, hogy az állatokra (kutya stb.) lehet alapozni.

Hogyan is várhatja el az ember, hogy a másik szeresse, hogyan is tudhatná mi az igazi szeretet, mikor még magát sem szereti.

Én jelenleg azon a szellemi szinten vagyok, hogy engem nem kell szeretni, nekem elég, ha a kutyát szerethetem.

Nincs elvárásom, hogy szeressenek.

6. Milyen igaz.

Először saját magadat kell szeretni és elfogadni, aztán majd jön a többi.

Ezt én is így látom.

Számomra érthetetlen, hogy az ember miért vágyik (!) arra, hogy valaki mindig ott szuszogjon mellette az egyébként csendes, kényelmes otthonában, hogy valakire minden tekintettel kelljen lennie, hogy valakinek a háklijait el kelljen viselni.

Nekem volt kettő hosszabb kapcsolatom, de közte több év szünettel, illetve jelenleg is már több, mint két éve egyedülálló vagyok. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy a jövőben ismét együtt fogok élni valakivel, de nem keresem aktívan a "társam", mert egyszerűen nincs rá igényem. A korábbiak is úgy jöttek össze, hogy véletlenül megismertem valakit, aki nagyon különleges volt, annyira, hogy egy rövid időre még a szabadságomról és függetlenségemről is hajlandó voltam lemondani a társaságáért. Aztán idővel már annyira kezdett hiányozni a szabad és háborítatlan életterem, hogy inkább lemondtam a társaságukról.

Amit el tudok képzelni, hogy sokkal egyszerűbb úgy programot szervezni, hogy nem kell azon gondolkozni, kivel menjél, hanem van egy fix ember, akit "magaddal rángathatsz", illetve sok embernek fontos a környezet visszacsatolása, és az egyedülléthez általában negatív jelzőket kapcsolnak, ha sokáig vagy egyedül, megkapod, hogy biztos baj van veled, biztos nem kellesz senkinek, stb.