Más is úgy van vele hogy az egyetlen értelmes életcél a világ elpusztítása, az élet és az undorító születés-szenvedés-halál körforgás megszüntetése?

Borzalmas amiket leírtál, ennek ellenére nem tudok vitatkozni veled, ez így van ez a biológiai lét, ez így alakult ki, azért hogy élhessünk megeszünk minden ehetőt, növényeket, állatokat, azok is megeszik egymást, mint egy horrorfilben, valahogy cél nélkülinek tűnik az egész, hacsak nem az a cél, hogy mindenki szenvedjen.

Ennek ellenére azt mondom próbálj valami örömöt találni az életben, amíg még lehet, közhelyesnek tűnik de nincs jobb ötletem.

Meg kell próbálni elvonatkoztatni ezektől a dolgoktól, mert aztán tényleg elmegyogyóba kerülsz, pláne ha öngyilkossági gondolataid is vannak, függetlenül attól, hogy igazd van vagy sem, ez őket nem fogja érdekelni, ha egy pszichiáter elolvasná amiket itt leírtál, egyből beutalna zártosztályra, vigyázz kinek mit beszélsz, még baráti társaságodban is.

Igazából nem tudok mit mondani, sok mindenben egyetértek, szomorú dolgok ezek, és nincs igazábol megoldása.

Kevesen látják így az igazságot a létezés borzalmával kapcsolatban, és abszolút értem az érveidet is, de sajnos ez sem megoldás. Az életet nem lehet kiirtani, újra kialakulna, legfeljebb térben és időben máshol. Végtelen, ahogy a szenvedés, és az öröm is.

Olvass Nietzshe-t, a folyamatos fejlődés mint cél megvalósíthatóbb.

#kérdezō!

Szabi te vagy az?