Betöltöttem a 28. életévemet, és egy világ össze omlott bennem, hogy lassan 30 vagyok, azaz letelt az ifjúságom fele. Nem vagyok, már 18 éves hamvas fiú... Hogyan dolgozzam, ezt fel, hogy ennyire ro gyorsan telik a fejem felett az a rohadt idő?

Szerintem te mar jartal itt, haver...

Akkor arrol panaszkodtal, h te meg nem feefi vagy, hanem fiu...

Igen, volt egy kérdés korábban, amiben arról volt a panaszt, hogy a 28 éves férfi még fiúnak érzi magát, és 18 évesként akar élni. De ez nem jelenti, hogy a két illető egy és ugyanaz. Erre gondolhatott szerintem a 2-es válaszoló.

De megsúgom, én is 28 vagyok, csak a másik nem, és én is nehezen viselem, hogy amióta elkezdtem az egyetemet, 1 év alatt 3-at öregszem. Én is azt tanácsolom, ne tárgyakat, élményeket gyűjts és az kicsit szépíteni fogja az időt.

Ezt nem lehet feldolgozni. Vagyis szerintem ez nem jó szó erre. Az idő mindig megy, miközben élünk, mielőtt éltünk, és azután is, hogy meghaltunk. Max mi nem vesszük észre a múlását, és amikor tudatosul, akkor lecsapódik. Emlékszem az iskola első napjára 7 évesen, most meg 3 hónap és 22 éves leszek. Apám megőszült, fogyott és pocakosodott, mogorva és fáradt lett. A tengerimalacom volt-nincs, a macskánk 9 örökkévalóságig tartó év után sajnos eltávozott, most meg két kutyánk van. Az egyikük teljesen fekete volt, úgy került hozzánk 4,5 évesen, most meg már 9 éves, és sok helyen ősz. Általános iskolát sok szar érzéssel, és néhány jóval évekkel ezelőtt befejeztem, de a nosztalgia úgy repít vissza, hogy fogom a fejem, hogy elrohantak az évek, és amik utána lettek, pedig megélni baromi hosszadalmas volt, most meg egy másodperc alatt ugranak be összetömörülve. Egyébként alig néhány éve, hogy idősgondozó végzettségem lett, és utána végeztem 1-2 munkát gondozóként. Előtte meg évekig gyakorlat, gyakorlat, és gyakorlat - gyakorlat gyakorlat hátán a vizsgáig. Az öregek öregek, és kész - ám ennél sokkal több. Ugyanúgy a vége felé az életük, ahogy mi nekünk most halad afelé, és egyelőre szerintem úgy igazán lehetetlen elképzelni, hogy olyan öregek leszünk. Fel tudjuk fogni ésszel, hogy ez az élet rendje, de elképzelni a nehézségeit, hogy annyira elment az idő, és jobb, fiatalabb, erősebb sosem lesz, nehéz, majdhogynem lehetetlen.

Ne keseregj a korodon, és amíg nem fáj, sose érezd tehernek.

Ifjúságod fele 😀

Az már rég lejárt. Egy átlag magyar férfi 60-65 évet él. 30 évesen az életed felé jön el nem az ifjúságod!

31f

Én februárban töltöttem be a 30-at, és ugyan néha elkap engem is ez az "úristen öreg vagyok" érzés, de ilyenkor mindig megállok, és megkérdezem magam, mi változott a 28-29-hez képest? Semmi, csak a szám a korom mellett! Főleg, hogy engem még sokszor 20-nak sem néznek...

Azt tanácsolom, hogy éld az életed, tedd amit szeretsz, próbálj ki mindent, ami érdekel, az előttem szólókhoz tudok csak csatlakozni: szerezz minél több élményt, de ugyanakkor ne erőltesd! Ezen kívül vigyázz az egészségedre, szánj időt magadra, és legyél minél többet a szeretteiddel!

6

Ez pontosan így van. Be tudnék linkelni erről egy videót, de most nem fogom megkeresni.

A lényeg, ha elmúltál 30 éves, akkor konkrétan az életed fele eltelt, tehát már a B oldal pörög. Sokkal kevesebben élik meg a 80-90 éves kort mint azt hiszik (statisztika) és az emberek azt gondolják, hogy az életük fele valahol 45-50 között kezdődik, pedig nagyon nem :D

De ha meg is éled a 80 éves kort, azért 50 fölött szignifikánsan hanyatlásnak indul a szervezeted, a nyugdíj pedig önmagában nem olyan idilli mint sokan hiszik. Persze, nem kell dolgoznod, de itt fáj, ott fáj, nem úgy látsz, nem úgy hallasz, nincs annyi bevételed stb.