Van itt olyan akinek sikerült változtatni az életén?

Szerintem ez nem igazán lehetséges.

Ha alapból valakinek nincs senkije, az megalapozott. Vagy olyan rossz a természete, hogy senki nem marad meg mellette, vagy alapból annyira introvertált, hogy jóval kevesebb kapcsolatra van igénye. Én pl. megőrülnék, ha állandóan emberekkel lennék körül véve. Már 1-2 nap is nagyon megterhelő, ha majdnem mindig sokan vannak körülöttem. Egyszerűen kifáraszt.

Azaz aki nem szeret társaságban lenni, minek erőltetné magát, hogy sok emberrel vegye körül magát, amikor az megterhelő? 1-2 barát elég. Aki meg szándékán kívül van egyedül, az álltalában nem tudja magáról, milyen hibái miatt kerülik, így változtatni sem tud rajta - álltalában mindig valaki más a hibás amiért egyedül van amiért ő pont nem tehet semmit - így pont annyira fogják kerülni mint korábban.

A társasági emberré válás soha nem volt célom, eztán sem lesz. De sikeres lettem, és most elégedett vagyok az életemmel.

Lépések:

1. megszakitottam az összes rokonnal a kapcsolatot (ha apám élne, vele talán nem szakítottam volna, de anyámmal és a többiekkel 20+ éve nem beszélek)

2. elhagytam az országot és új életet kezdtem az EU-n belül (de soha nem megyek Mo-ra, még nyaralni is inkább máshová megyünk)

3. lett egy vállalkozásom, házam, feleségem (nem magyar), két fiam, lett pár jó barátom és a feleségem révén rokonok is.

Ne add fel soha - de a megoldást ne másoktól várd, neked kell tenni érte. Sok sírás, kétségbeesés, és az érzés, hogy nincs tovább, de akkor se add fel, és akkor egyszercsak elindulnak a dolgok felfelé. De teljesen új életet kell kezdeni hozzá, különben a régi dolgok, a régi kötődések, a "szerető" rokonok mindig visszarángatnak a mélybe.

Én január óta azon vagyok, hogy változtassak és ezt azzal kezdtem hogy újra elkezdtem edzeni.

Régen (16 évesen) rengeteget segített az edzés, de tényleg, akkor egy kisebb depresszív hangulatban voltam, fél éve viszont tényleges depresszióból kászálódtam ki.

Nem mondom hogy sikerült változtatni, de az edzés most újra rutin tevékenység, minden vasárnap új edzéstervet írok egy füzet lapjára, így látom hogy mennyit fejlődök hetente.

Esküszöm motiváló azt látni, ahogy januárban oda írtam hogy 30ms plank kitartás, most meg 2 percig kitudom tartani.

Újra megtudok csinálni 5 húzódzkodást, középsuliban 15 volt a rekordom, de már ennek is nagyon örülök.

Elkezdtem olvasni, havi 1 könyv amit kitűztem célnak, ezt szintén sikerült eddig tartanom.

Szüleimnek pedig próbálok segíteni amiben tudok, munkahelyen is jobb a közérzetem mint év elején.

Hétvégén kerékpározni szoktam, 30km-t általában, jó érzés amikor random emberek köszönnek és én is nekik.

Különben nem nézek ki rosszul szerintem, de az elmúlt 3 év alatt olyan dolgok történtek amik padlóra küldtek, ha innen sikerülne elérjem a gimis céljaim, amiket szintén anno egy füzetbe összeírtam, vagy legalább pár dolgot róla, én már boldog ember lennék.

Most erre törekszem, 25/f vagyok.

Én ugyanúgy tettem, mint az ötös hozzászóló.

Egy teljesen új életet kezdtem egy teljesen új országban. A párom lévén új rokonságot kaptam, a munkámbol kifolyólag új barátokra tettem szert. Egy adag szerencse is kellett hozzá, ezt nem vitatom.

Mindig szerettem a kihívásokat, szerettem meglépni az új dolgokat, soha nem elégedtem meg azzal ami van, mindig új célokat tűztem magam elé. Kis célokat tűztem ki, step by step, ha azt elértem elegettseget éreztem és boldogsággal töltött el. Emberbarát vagyok, szeretem az embereket. Nincs utálat vagy irigység bennem. Elismerem mások sikerét és tudok örülni más oromének is. Azt hiszem, hogy aki elégedett saját magával, az azt az elégedettséget sugározza ki kornyezetére is. Én soha nem olyan munkát végeztem, ami az álom munkám lett volna, de minden munkát lelkiismeretesen elvégeztem, 101%-ot adtam és megtaláltam mindegyikben az örömöt.

Azt tudd kérdező, nem lehetetlen, ám minden ember esetében más a környezet, tényezők , személyiség és annak megfelelő vágyak célok, no és a problémák.

Mindenki a semmiből indul. 0 önismerettől a világ felfedezéséig.

A depressziónak számtalan oka lehet, azokat kell kiderítened és megoldanod, módosítanod.

Kezdetben nem gond, ha nincs nagy célod.

Legyen először az, hogy kilábalj a depiből s onnantól ráérsz újabb és újabb célokat kitűzni.

Sok pici aprósággal kezdjed.

Pl. nem akarod ezt a depis demotiváltságot nap, mint nap megélni.

Sok más ember élettörténetébe betekinthettem. Mindegyikük volt kritikus állapotban. Voltak, akiknek komoly fizikai problémáik is voltak, amelyek pszichés gyökerekből eredtek.

Nekem is volt nem egy ilyen gondom.

Csak arra tudtam gondolni: "nem akarok így élni!"- és hasonló mondatok voltak bennem.

A depiből való kilábalás folyamata alatt előjönnek más kisebb-nagyobb célok. Ahhoz viszont olyan szintre kell emelned magad, hogy hajlandó legyél meglátni a jót és a kellemes dolgokat is.

Még akár a rosszban is lehet találni jót.

Idővel számtalan dologgal szembesültem önismeret során. Megtanultam magamról mindent. Feltártam olyan dolgokat is, amik világ életemben jelen voltak, de nem vettem észre, de mások sem. Pedig minden látványosan az orrunk előtt volt.

Visszaesni az fog, aki nem jött rá igazából a problémája gyökereire és nem változtatott rajta vagy visszaengedi az életébe azt a tényezőt.

Engem pl a szenzoros érzékenységem taszított vissza 2x is, de idővel hallottam erről a dologról, magamra ismertem és szembesültem a ténnyel: költözni kell csendes helyre, addig pedig zajvédő füles.

A sok apró dolog összeadódott tudat alatt és lökdösött vissza a kellemetlenségbe.

A füles használatától jobb lett a közérzetem, javultam és tudtam fókuszálni dolgaimra 200%-kal.

Fedezd fel önmagad és működésedet, jöjj rá hol vannak a blokkok, gondok és apránként változtass.

Idővel pedig jobb lesz, ha nem hagyod félben a változtatást.

Egészséges párkapcsolathoz pedig alap, hogy az ember rendben legyen.

Depis időszakomban direkt kerültem a kapcsolatot, s akik mégis betaláltak, illedelmesen elutasítottam őket.

Egy valaki kitartott kezdetben barátként, vele viszont igyekeztem csak szakmai, alkotói dolgokról beszélgetni és mai napig jóban vagyunk. Vannak közös munkáink, projektjeink, azaz üzlettársak lettünk.

Sok sikert és hajrá!

Nem kell világmegváltó dolgokban gondolkodni, kezdetben legyél jobban s majd alakulnak a dolgok.

Mindenkinek van "Q" nehéz életszakasza, valakiknek több is, valakiknek egy, de az maga a pokol.

Kinek mi a siker?

Számomra az alkotás öröme, az pedig halad felfele. Ezzel pedig párhuzamosan nő a siker.

Ismeretségek, akik hasonló dolgokkal foglalkoznak vagy kötődnek hozzá valamilyen formában, közös alkotások/pillanatok, béke, nyugalom, fél évente 1-2 rendezvény, arról is korán távozok vagy pár emberrel lekoccanunk a tömegtől.

Nem mindenki szereti a nyüzsgést. Kisebb társaságot preferálom.

Csak a "nagyon fontos" eseményekre nézek be. Persze nem mindenki nézi ezt jó szemmel, de az értelmesebb emberek megértik.