Aki kövér/túlsúlyos (pl 20-40 kiló plusszal) hogyan érzi magát a bőrében?

10.

Akinek van akarata az lefogy.

A többi, meg koncepciókat gyárt.

12-es: úgy, hogy nem egyik napról a másikra lesz szükség új ruhákra. Az észrevétlenséget itt arra értem, hogy az ember képes elhagyni magát, ha más dolgok foglalják le és fel sem tűnik neki, hogy csúszik le a lejtőn. Ez olyasmi, minthogy nem egy éjszaka alatt válik alkoholistává vagy drogfüggővé az ember, hanem csúszik egyre lejjebb, nem tűnik fel, hogy milyen úton halad és egyszer egy ponton megjön a felismerés. Vagy nem. Az elhízás is ilyen sok embernél. Aki mindig a külsejét kémleli, mert van erre kapacitása vagy mert számára ez prioritás, az nyilván nem ebbe a kategóriába esik.

10-es nem fogtál fel egy szót sem a leírtakból. Szövegértésed és empátiád zéró.

Sok állapotot végigjártam a kövérség és a túlsúly útján életem eddigi 37 éve alatt.

Egyet mondhatok, mindenhogy szar. Nem kicsit, nagyon. Aki mást mond, az hazudik, áltatja magát.

Sok sok év próbálkozás és sikertelenség után végül mégis lefogytam, amikor már eléggé motivált voltam az egészségem miatt. A külsőm abszolut nem érdekelt. Amúgy is, 100 kilósan is olyan kövérnek láttam magam mint 170 kilósan. És mások is így bántak velem, teljesen mindegy volt mennyi pluszt cipelek. Sokan Kb Emberszámba sem vettek😔, vagy egy utolsó alávaló lénynek tartottak amíg le nem fogytam normàl súlyra. Bár most meg már engem nem érdekelnek az ilyenek.:) Csak a kinézetem változott, nem a személyiségem és nem az emberi mivoltom.

#15

Gratulálok, nagyon szép teljesítmény!

11. Az akarat egy kis szelete az egész folyamatnak, ami annál szàzszor összetettebb tud lenni, hogy " le akarok fogyni". A kivitelezés sok esetben már messze nem ilyen egyszerű.

Mint pár éve kórosan elhízott, mára teljesen lefogyott ember mondom ezt. Tehát nem kifogásokat gyártok, csak tényeket közlök.

Persze az egyszerű emberek, csak egyszerűen gondolkodnak, nekik az is elég, hogy csak akarat kell, akinek nincs az csak lusta szar lehet aki nem is akarja, mert kínlódni akar egész életében. Persze hogyne. Nem, marhára nem csak az akaraton múlik.

12. Az emberek általában nem egyszerre vesznek meg egy aktuális súlyhoz egész ruhatárat, és a többség a méreteket sem hasonlítgatja. + Van hogy évekig nem állunk mèrlegre sem.

Én pl mikor még kövér voltam, több mérettel nagyobb cuccokat vettem, nadrágot övvel hordtam, sokáig nem tűnt fel a hízás, mert akkor is lógott rajtam minden +20-30 kg után is. Csak mikor már konkrétan a testemen éreztem, pl itt fàj, ott fáj, ez korábban nem volt, eddig nem fulladtam éjjelente, később igen, stb. Ezen kívül nekem pl 20+ évig bőven volt feleslegem, egyszerűen hozzászoktam. 20kg plusz fel se tűnt, csak a testi tünetekből, egy idő után. De akkor már ott volt az a + 20 mire megéreztem hogy híztam.

Pl így lehet hosszabb ideig észrevétlenül hízni.

Kb 20 kiló van rajtam de volt ez több is. Mivel zsíros vagyok és izmom nincs így plusz 15tel szerintem többnek nézek ki. Hát mit mondjak, ráteszi a bélyegét mindenre, de mégis kevés az akaraterőm a fogyáshoz. Néha van és akkor sikerül is, aztán megint történik valami ami miatt a kajába menekülök.

Nem jók rám a ruhák. Mármint nem csak a meglévők, hanem konkrétan amikor bemegyek a boltba és ruhát próbálok minden szarul áll, ott a fények is olyanok amiben látom milyen ocsmány vagyok. Ezért szoktam inkább rendelni és akkor max azt látom hogy hát ez (még) nem jó de majd jó lesz. Mindenki vékonyabb körülöttem, munkában, párom családjában, baráti körben, utcán, tele van csinos nőkkel és csak én vagyok egy szar. A kádban is ha magamra nézek néha sírok. Amikor leengedem a vizet de még fekszem, amikor látom, hogy lement, felállok és még a 3/4 víz mögülem elkezd lefolyni, néha a kádból is kifolyik, csak eltakartam a nagy testemmel. Ha kicsit futni kell pl busz után vagy a párommal hülyéskedünk és elfutok előle a lakásban akkor elfáradok. Nagyon. De ez így volt vékonyan is mert nem sportoltam. Nem kívánom az egészséges kajákat, ami még megy hogy zöldséget eszem nyersen valamihez de inkább eszem bármi mást ami cukros zsíros szénhidrátos.

És igenis lehet észrevétlenül hízni. Én mindig akkor híztam, amikor szomorú voltam. A szomorúságom tárgyával törődtem inkább. Aztán ja, hoppá, kicsi rám minden, a melltartó, a nadrág, a póló is feljebb csúszik a hasamról. Fürdőruhát nem merek venni, vagyis csak olcsót, mert úgyis visszafogyok és az ugye nem kell mindennap. De valahogy sosem fogyok vissza. Azt hittem ha elballagok a gimiből akkor már senki nem fogja a szemembe mondani hogy kövér vagyok de mondják családtagok, párom családtagjai, munkatársak is. Mindig figyelik a melóban hogy mit eszem és ha olyan kedvük van be is szólnak, hogy nem ezt kéne, hanem azt, meg hogy mi ez az egészségtelen dolog, vagy ha egészséges akkor na végre fogyózol, de ha egy nap kétszer látnak enni a melóban jön a már megint eszel kérdés...

Amúgy semmi hormonproblémám nincs, voltam kivizsgáláson, mert másfél év alatt felment 20 kg. Kiderült, hogy csak zabálok összevissza és nincs akaraterőm. Korábban amikor randiztam társkeresőn akkor valahogy sokakkal nem volt második randi, nem számítottak arra, hogy ilyen kövér vagyok. Volt aki mondta hogy van rajtam felesleg nem is kevés de ő elfogadja. És ezt akkor mondta, amikor a mostanihoz képest 15tel kevesebb voltam.

Szerintem ez senkinek nem felel meg, csak egy érzelmi evőnek nagyon sok minden kell ahhoz, hogy fogyjon, nem csak annyi, hogy nem érzi jól magát és nem tetszik, amit a tükörben lát.

19. Ez így van. Az evéshez is kapcsolódhatnak komoly mentális problémák, érzelmi evés, falási rohamok, még erős függőség is, aminek bizony az elvonási tüneteivel is szembe kell nézni, ha valaki változtatni akar. Tapasztaltam, pokoli. És nem 1-2 napos rosszullétről van szó, hanem hosszú hónapok küzdelméről. Ugyanúgy mint aki alkoholista, vagy drogos, dohányos stb.

Az ember sokminden miatt fordulhat bármihez, ami megvigasztalja, amitől adott pillanatban jobban érzi magát, vagy szimplán vágyik az intenzív ízélményekre amikből aztàn egyre több és több kell, hogy kielégítő legyen és idővel függővé válhatunk.

Én is megküzdöttem a démonjaimmal. Nem véletlen kellett 106kilótól megszabadulnom. Borzasztó nehéz, fejben legalább annyit, vagy talán többet is küzdöttem azért, hogy rendben legyek az életmódváltáshoz. Ezt csak az érti meg aki nagyon mélyen volt az ilyen problémákban.

A fogyás sok esetben egyáltalán nem csak az étrendkontrollról meg a mozgásról szól. Én nem is vagyok benne biztos , hogy újra végig tudnám e csinálni... Olyan szinten megterhelő volt lelkileg is az egész.