Hogy telik a nyaratok?

Irta hogy apuka éli tovább a világát mintha gyereke családja se lenne.

Amugy ez jellemző hogy gyereket a nők joformán maguknak szülnek csak. Az apukáknak meg nem valtozik semmi az eletukben. Max menekulnek inkabb csak otthonrol ahelyett hogy kivennék a részuket.

Egy nőnek lőttek egy gyerekkel, az apák meg max szivességből nem hagyják ott a pereputtyot, de semmilyen felelősségük nincs.

Valójában ezt tanítani kéne a nőknek hogy képben legyenek, mi lesz a helyzet.

Vagy normális férfihoz férjhez menni, nem a gyerekkori kötődési zavaraink alapján az ismerős rosszat választva.

Vagy nem tudom, hogy a francba gondolhatod ezt komolyan, jóérzésű ember kikészül az ilyen általánosításoktól.

Nincs ilyen hogy mert csak a nem normálisak hagynák el a családot.

Sok pasi tehernek éli meg a gyereket meg a háztartást meg a terhek miatt a kikészült kiégett párjukat és nem valami lebegő eufóriának.

Marad a könnyed befigyelő 3.ahol nem fáradt szemeket lát hanem vigyort.

Ez nem az hogy nem normálisak hanem lusták nem akarnak apává érni nem is tudták hogy az mi

Összességében kellemesen, de eseménydúsan telt eddig a nyaram. Pedig elég pocsékul kezdődött; a gyakornoki hely, amit kinéztem, több hónapnyi levelezés és telefonálgatás után, végül nyár elején jelezte, hogy bocsi, mégsem mehetek oda. Akkor nem kicsit voltam meglőve, de sikerült azóta összeszednem magam. Interjúkon is voltam, nem egy telefonbeszélgetésen vagyok túl, de végre (lekopogva) jól zárult minden, és remélhetőleg nekem is kedvezően.

Több egyetemi, esetenként masszívabb, projektben jelen voltam; szervezői és résztvevői oldalról is. Szüleimmel is sokat kirándultunk, és mindig volt mit csinálni.

Annyira hihetetlen, hogy lassan már július közepe van..