Mit tegyek ha magányos vagy nem vagyok megelégedve az életemmel, de nem nagyon tudok változtatni?
18 éves vagyok érettségim van. Örülök hogy nem kell végre iskolába járnom ahol 12 éven keresztül én voltam az a gyerek akit (leginkább általánosba) mindig basztattak. De mondjuk gimibe is rengeteg basztatást kaptam, csak ott más milyent.
Barátaim nem nagyon vannak mert nem foglalkoznak velem az emberek. 1 haverom van, de ő is azért csak mert vele játszok gépen. Ugyanis elég sokat játszok meg gépezek, mást nem nagyon tudok tenni.
Van egy betegségem ami meglátszik mindenen, teljesítményem, külsőmön, viselkedésemen mindenen. (Nem mentális betegség, de már tuti van sok mentális vagy lelki problémám is)
És ezen a betegségen nem tudok változtatni. És szerintem ezért alakult ki ez a helyzet is.
Régen voltam már pszichológusnál, több okból is de nem nagyon segített.
És tudom hogy én is zárkózott lettem a sok piszkálás miatt, de már gimi vége fele eldöntöttem hogy nyitok, de igazából nem értem vele semmit, nem kedvelt senki, pár szót beszéltem velük néha.
Szorongok is a betegségem miatt, de hát nem tudok változtatni rajta.
Lányokkal sem nagyon ismerkedem mert így nem is lehet. Ha megismerek online mondjuk játék közbe egy csajt, vagy beszélgetünk egy ideig és vagy elege lesz, vagy valami más, vagy pasija van vagy akármi, de nem hiszem hogy komolyan vennének.
Anyám is egyre jobban leszar, kívülről úgy tűnhet mintha minden jó lenne, de csak akkor szól hogyha akar valamit, ha akármit mondok neki nem érdekli, sok összetűzésünk van, amikbe tesz utalást olyan dolgokra ami nekem fájó. Mert ugye eléggé másabb vagyok mint a korosztályom bizonyos dolgokban.
Most is pl. csak gondolkodom, szomorkodom nem bírok aludni.
válasza: válasza:A gimi elhagyása a fordulópont általában. Most nősz fel, most önállósodsz, szóval rendkívül fontos lenne ha ne magadba zárkózz, hanem nyiss minél inkább...
Mész valahova továbbtanulni? Mert lehet nem ártana; elkoltoznel otthonról, fiatal felnőttek között lennél (ami klasszisokkal másabb, mint hülye kis iskolások között lenni) és lenne lehetőséged kibontakoztatnod a személyiségedet.
A betegséged nem minden, nem fog mindentkit elriasztani, sőt, minél kisebb szerepe lesz az életedben (minél nyiltabb/magabiztosabb leszel ennek ellenére is) annál kevésbé lesz mervado a többi embernek is.
Szerintem a legrosszabb amit tehetsz, hogy túlgondolod ezt az egészet; hogy mindenféle stratégiákat gyártasz arról hogy mit kéne csinálnod, hogy kéne viselkedned, vagy hogy kéne saját magadhoz állnod,mert ezekkel csak azt éred el, hogy megrekedsz.
Tenned kell dolgokat, ki kell lépned a komfortzónádból, élned kell. Erre pedig tökéletes hely egy főiskola/egyetem. Persze jó dolog a terápia is, de az inkább csak egy mankó legyen, amit az eletedhez/mindennapjaidhoz használsz. Ne úgy tekints rá hogy "huu ez most meg fogja oldani minden bajomat, és aztán majd végre minden rendben lesz velem, és elkezdhetek ténylegesen élni!" mert akkor teljesen mindegy hogy kihez mész, nem kapod meg azt amit vársz.
Csak az tud megváltoztatni ha tapasztalatokat szerzel, felnősz, és megedződsz lelkileg.
válasza:Akit basztatnak az soha nem lesz normális ember
Velem is megtettek és 30 évesen sem vagyok az
Kb a mai napig a halálukat kívánom
válasza:Nem azért nem változol mert nem tudsz, hanem mert nem akarsz. A betegség egy tényező, túl nagy jelentőséget tulajdonítasz neki. A pszichológus tényleg tudna segíteni, de csak akkor ha hagyod neki, mert ha elmész de nem fogadod meg a tanácsát akkor baszhatod mert nem használ semmit.
Gondolom amúgy a legnagyobb bajod hogy nem tudsz emberekkel lenni, nem jártál soha normális közösségbe ezért nem alakultak ki a szociális készségek, ezért szar le mindenki, ezért nem tudsz barátkozni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!