Van közületek, aki az idők során egyre közönyösebbé vált az ismerősei felé, holott eredetileg nem voltál olyan, csak nem, vagy alig kaptál tőlük szeretetet, megértést, vagy akár csak érdeklődést tőlük?

Van 🙋

Érdeklődés volt. Csak vagy akkor, amikor kellett valami. Vagy éppen rám akarták erőltetni a dolgaikat, miközben nem kértem.

Egy szó mint száz: a saját igényeikre mindig jobban figyeltek, mint máséra.

Tipikus eset: ha te elkezdesz mesélni valamit, fél perc után témát vált. Ha ő mesél valamit, és kifejezed / utalsz rá, hogy nem érdekel, akkor meg megsértődik, és téged hord le, hogy nem érdekel semmi.

Nem kötődöm erősen senkihez és ennek okai vannak.

Következetesen szabadulok az olyan emberektől, akik csak formálisan jópofiznak, - "kérdésekkel" bombáznak, miközben egyik kérdésükre adott válaszom sem érdekli őket, bele is böfögnek a kérdés lendületével mindegyik válaszomba a saját mantrájukkal...

Hasonló sorsra jutnak azok az emberek is, akiknek pontosan ugyanazok a lehetőségeik a kapcsolat felvételére, mint nekem, de következetesen nem keresnek soha, csak amikor egyénre szabott problémáik megoldására keresnek balekot. Amikor egy ilyen embert keresel, nulladik körülményként hazudja bele a képedbe, hogy éppen akkor akart ő is keresni téged, - akart ő sok mindent, csak pontosan azt nem...

Azt is túlzásnak tartom, hogy nincs miről beszélgetnem valakivel és csak azért elkezdjem piszkálni, hogy kipipálhassam a "kötelező semmit"!

Nincs szükségem ilyen emberi "kapcsolatokra", - más kapcsolatok meg nem tűnnek "életképesnek", tehát ez a témakör ennyi nálam!

Nem semmi időzítéssel jött a kérdés.. konkrétan délelőtt gondoltam erre.

Nem kimondottan szeretetre vágytam volna, vagy megértésre, hanem az őszinte érdeklődés az, ami nagyon, de nagyon hiányzott. Egyszerűen rendre olyan emberekbe futottam, futok bele, olyanok közeledtek, közelednek felém, akik nem érdeklőnek felőlem. Ha ez mégis megtörténik, utána szinte rögtön kibukik a dolog, hogy igazából az csak felvezetés volt, mert amúgy nekik kell valami. Szóval meguntam, hogy kérdezek, és önzetlenül érdeklődő vagyok mások felé, amikor ezt nem kapom tőlük vissza, főleg, hogy egy ponton én leszek a két lábon sétáló váll, akinek ki akarják sírni a gondjukat.

Tudom, ez most nagyon nyersen jött ki, de már unalmas ez az állandó séma.. :c szinte mindenki csak akkor keres fel, ha kell valami, vagy panaszkodni akarnak, ha véletlenül rám terelődne a téma, rögtön tesznek arról, hogy hamar ők legyenek a középpontban. Szóval megelégeltem a dolgot már egy ideje.