Néhány ember hogy lehet olyan szerencsés, hogy már fiatalon megtalálja élete szerelmét?

Vagy csak túlválogatsz és a kompromisszum jelentését hírből sem ismered.

Nekem nem egy olyan 30+-os nőismerősöm van, akit körülrajongtak a férfiak húszas éveikben, volt is kapcsolatuk dögivel, nyilván volt közöttük tróger is, de volt normális is. Csak soha senki nem volt jó. Ha rossz volt akkor rossz volt, ha jó volt akkor túl jó volt, stb.

Az egyikkel januárban találkoztam, egyedül ült a bárpultnál leszegett fejjel, kb. a kutya se ment oda hozzá... Pedig top nő. Csak hát, ebben a korban egy normális férfinek marha kevés, hogy valaki jól néz ki.

Engem ez valahogy nem zavar. 26 éves vagyok, de nem nagyon van ilyen jellegű tapasztalatom, vagy legalábbis nem komoly.

Pont, hogy azt látom körülöttem, hogy mennyire rá tud függeni a társára valaki. Örülök, hogy nekik ez így nagyjából jó, bár néhány eset eléggé mérgező, csak nem látja be az ember pont a függés miatt.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány igazán harmonikus és esetleg irigylésre méltó pár van az ismeretségi körömben. Az semmit nem jelent még, hogy régóta együtt vannak.

Szerintem nincs baj azzal sem, aki még 30 évesen is válogat, ennek a válogatásnak az alapja, a mikéntje viszont nem mindegy, lehet problémás is és lehet egyébként reális is.