Mit tegyek, ha a másokkal való összehasonlításból folyton én kerülök ki rosszul?

Sose voltam semmiben sem elég jó, és ezért nincs is kedvem élni. Van egy osztálytársam, aki fiatalon egyedül maradt egy gyerekkel, őt nem irigylem, de a többieket igen. Mindig is összehasonlítottam magam másokkal, mert sosem kedveltek sehol, még anyám is azt mondja rólam alamuszi vagyok.

De így belegondolva az életemre, én semmit sem értem el benne, van egy érettségim, szakmám, és ennyi, erre nincs miért büszkének lenne magamra, erre mindenki képes.

Van egy volt barátnőm, akivel már évek óta nem beszélek, mondjuk azért mert ő sem tartotta velem a kapcsolatot. Neki is csak akkor voltam jó, ha szüksége volt valamire, kibeszélt a hátam mögött, ott hagyott, majd újra a barátnőm akart lenni.

Mégis neki van szerencséje, mert olyan tökéletes párja van, hogy szinte mindig mennek valahova nyaralni, kirándulni, étterembe járnak, születésnapokat, Valentint stb. is mindig éttermekben töltik.

Még a diplomáját is nagy szerencsével kapta meg, mikor volt a covid, és mindenkinek elengedték a nyelvvizsga szükségességét, így van egy jó diplomás munkája.

A pasijával is alig több, mint egy évig jártak, már meg is történt a házasságkötés, és álomesküvőjük volt, ami nekem biztos nem lesz sosem. Mivel nekem nincs is sok ember, akit megtudnék hívni az esküvőnkre.

Míg én a barátommal már 2 éve együtt vagyunk, még csak az eljegyzés történt meg, de még össze sem tudtunk költözni.