Miért lesznek depressziósak a fiatal felnőttek Magyarországon?

Azért lesznek sokan depressziósak, mert sokan szar munkahelyen dolgoznak kevés pénzért, hitelük van, nincs megfelelő pénzkezelési stratégiája, minden függőségbe belemenekül, rossz családmintát hozott otthonról, változás helyett csak a kifogásokat keresi, képtelenek felelősséget vállalni a saját tetteikért, lusták odafigyelni saját testi és lelki egészségükre...stb.

A változás mindig önmagunkkal kezdődik. Ha elégedetlen vagyok a saját életemmel, akkor változtassak rajta. A sport mindenkinek adott, hogy pl. a frusztrációit levezesse.

Hátszél nélkül egyre nehezebb elhelyezkedni, egyre több munkahely vár el x évnyi tapasztalatot, amit pályakezdőként nem épp a legkönnyebb kivitelezni. Brutál drága minden, ami nehezíti a szülőktől való függetlenedést, mert cserébe a fizetések meg a béka popója alatt vannak..

Nehéz hosszútávra tervezni, főleg, mert az éj leple alatt születnek törvények, amikre meg végképp nem lehet felkészülni. Így meg nincs motiváció, nincsenek célok.

Nehéz kitörni a szürkeségből, nehéz az országon belül egyről a kettőre jutni.

Rossz az alaphangulat, szinte mindenki feszült, frusztrált, ezeket meg nem tudják sokan normális körülmények közt levezetni.

Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az az időszak, amikor kilépünk a nagybetűs életbe. Amikor már minden a mi felelősségünk, amikor látjuk, hogy nem minden olyan egyszerű, mint az annak tűnhetett.

1, A saját magunk általi elvárások, a vágyak, a mások általi elvárások, a tanult tehetetlenség, az elkényelmesedés, a jólét/a rossz anyagi körülmények miatt válnak ezek olyanná, amilyenné válnak. Na meg a drog-alkesz páros miatt.

2, Többféle megoldás lenne, de sokan abbahagyják nem lépnek semmit sem. Pl.: addiktológiák, mentálhigiénés csoportok, pszichológusok, stb.-k segítenének, nem feltétlen csak a pénz miatt.

2-es vagyok,a pszichológusnak is ugyan olyan fosch élete van mint neked.

Sikertelen.

Max pénzügyileg jobban állhat esetleg.

Ő is rabszolga.

Pont ő fog neked tanácsot adni?

Vagy ad egy dilitabit hogy jobban aludj?

Lebutított népség.

A depresszió nem létezik,max belebeszélték a fejedbe hogy igen.

Aztán hogy te hogy reagálsz egy adott információra,az már más.

Miért hinnél valami olyasmiben,ami téged rosszabbul ábrázol?

Meg sem kérdőjelezed,hogy amiben erősen hiszel abban miért hiszel erősen,honnan jött stb.

Önálló gondolkodás 0.

Amit hallasz.

Nem csoda,hogy itt tartunk.

Régen azt mondták hogy a tojás rákkeltő.

Úgyhogy óvatosan vele...

Mellesleg amíg nem volt ez a hatalmas média,addig érdekes nem volt divat ez a nagy mentális betegség.

Az alultáplált,betegségekre hajlamosabb emberek akik napi 5 kilométert mennek vízért le tudnak menni egy lépcsőn anélkül,hogy bekattannának ha nem sikerülne kockáról kockára lépni.

Azok véletlenül nem az OCD meg a hasonlók miatt sírnak,hanem az élelem miatt.

De itt egyik percről a másikra mióta divat lett,minden második ember diagnosztizálva van mindenféle modern humbukkal.

Egy biciklivel elesik,és már depressziós.

A baj az,hogy azok akik valóban segíteni akarnak el vannak hallgattatva.

A munkaerő gerincét el kell nyomni valahogy,jobb megetetni őket.

Az élet 2 fő részből áll.

1. Munkahely

2. Magánélet.

Ha mindkettő szar akkor hamar depressziós lehet az ember.

Ha legalább az egyik jó, mondjuk otthon a magánélete, a társas kapcsolata, boldog vidám örömmel teli az kompenzálja a pocsék munkahelyet.

Nekem 6 éve nem sikerül megfelelő munkahelyet találnam ,elutasítás, be sem hívnak,. protekció csak egy akár hót távoli ismerős nélkül nagyon nehéz a jó munkahely. A jelenlegiben pedig rühellem a kollégáimat és a légkört, nem is a munka a legrosszabb hanem a légkör...de az elviselhetetlen.

Emellett 4 éve kapcsolat sem jön össze semmilyen.

Nem mondanám magam depisnek, de kezdek elég mélyre süllyedni, és a kedvem is szépen lassan elmegy a társkereséstől és a munkakereséstől.