Lelkileg hogyan nőjek fel 18 évesen? Olyan vagyok mint egy 12 éves

Szerintem szükséged lenne olyan valakire, valakikre, akik segítenek beleszokni, belenőni a felnőttek dolgaiba. Általában ezek az emberek a szülők, vagy esetleg közelebbi hozzátartozók szoktak lenni. Kellene valaki aki bátorít és rendbe is jönne az önbizalmad, nem lennél ilyen félős. A naivitást pedig idővel kinövi az ember, ha eléggé tapasztalt lesz már a világ dolgaiban, de ha valaki elzárkózik, az csak a saját helyzetén ront.

Szóval ahogy írtad is, csak elhatározás kérdése a dolog esetleg, egy kis segítségé is és az tuti segíteni fog.

Ha szeretnél beszélgetni még, nyugodtan írj privátot.

Talán segítene, ha apukáddal, vagy akár anyukáddal is eljárnál például vásárolni ezt azt, vagy elkísérni őket, ha mennek valami olyan helyre, ahol nem zavarod őket, hogy kicsit szokd az idősebb társaságot.

A korosztályodtól miért félsz? Nem hinném, hogy bármi okod is lenne rá :P :)

Szia!

Én is kicsit hasonló helyzetben vagyok. Nem ennyire, de eléggé én is. Sokszor belegondolok, hogy úristen, mi lenne velem egyedül, semmit se tudnék elintézni, szinte életképtelen vagyok :( Csak nekem még az is rátesz egy lapáttal, hogy "trianoni magyar" vagyok, vagyis külföldön rekedt, és nem beszélem a helyi nyelvet. Nehéz így bármilyen ügyet is intézni, ha nem értem.

Idővel szerintem belejövünk, és nem leszünk mindig ilyen kis gyámoltalanok. Addig is próbálj meg minél több helyre menni a szüleiddel, és figyelni, ők mit hogy intéznek, hogy reagálnak le bizonyos helyzeteket, stb.

Sok sikert!

19/L

A leírásból szerintem szociális fóbiád van! Én is ebben szenvedek... :/ ha gondolod, írj! :)

20f

Előző!

A kényszer nagy úr, de ha komoly a probléma, akkor ez túl sok lesz neked, és még rosszabb lesz... depresszió és a társai... készülj fel!!! Menj el gólyatáborba, hogy már megismerhesd picit a társaid!