Lányok, nők, ti miért sminkelitek magatokat?

Mert a világ még nem készült fel arra hogy smink nélkül lásson :)

komolyabban: magamnak így tetszem, néha itthonra is kifestem a szemem, már-már ez a normális állapotom.

a számat sosem festettem, a szemhéjpúderrel nem tudok bánni, alapozót viszont minden nap kénytelen vagyok használni, mert a bőröm minősége megköveteli. egyébként is marha ambivalensen nézne ki ha a szemem igényesen ki lenne festve, az arcom meg valami világháborús tájra hasonlítana :)

a vakolatot, a túlzásokat én sem szeretem, az visszatetsző, amikor valakiről már messziről látszik hogy fél napját a tükör előtt töltötte.

Ha sminkelek, azért sminkelek, mert úgy jobban tetszek magamnak.

De általában nincs időm, viszont a szemöldököm mindig kihúzom halványbarnával.

Ugyanis fehér a bőröm, világosszürke a szemem, szőkésbarna a hajam, nem lenne szín és élet az arcomban, konkrétan nem látszana a ritka, már-már fehér csík.

Aztán ki akar albínónak kinézni ha nem muszáj.

Hogy miért sminkelek?

Egyrészt a művészi, kreatív oldalát szeretem.

Hatalmas zöld szemeim vannak és egy ügyesen kiválasztott árnyalattal még jobban rá tudok erősíteni a természet adta szemszínemre. Vagy egy kis rózsaszín pirosító angyali ragyogást tud kölcsönözni az arcomnak.

Ja és köszönöm, nem vagyok felületes. A napi 15 perc mellett bőven van időm mással is foglalkozni.

A sminkelés nem arról szól, hogy elrejtjük magunkat vagy másnak akarunk látszani. Épp ellenkezőleg.

A megjelenésünk is hozzánk tartozik. Ez nem úgy van, hogy van a külső és amögött az ember. Nem. Ha más ember lennék, a külsőm is más lenne.

Egy hozzáértő, érzékeny és figyelmes ember már ránézésre is sokat megtud a másikról.

Divat lett azt hangoztatni, hogy a külső nem számít, foglalkozni vele felületesség, de ez nem így van. Hozzánk tartozik, a részünk. Régen is tudták ezt.

"Olyan szép, hogy itt mindenki úgy elítéli a felszínességet, aztán csak körül kell nézni a való világban...ne legyetek álszentek, kérlek."

részben igaz, részben meg közhelyes. de én eddig nem sok emberrel találkoztam, aki olyan lenne mint én. magam részéről fenntartom, hogy kivételes vagyok, de nyilván ez nem mérvadóó, de nem is izgat, mások mennyire hiszik el.

én felvállalom: nyugodtan nevezzetek felszínesnek, amiért a műnőket nem tartom nőknek.

"Miért lenne a sminkelés egyenlő a felszínességgel? Én inkább afféle művészetként tekintek rá, ahogy az egyik válaszoló is említette a dolog kreatív oldalát."

azért valljuk be, átlag gizi nem festőművésznek készül a tükörben, hanem hogy mások valahogy viszonyuljanak hozzá, vagy korrigálja az önképzavarát.

elfogadom a viszonyulást, ettől függetlenül művies(ami nemegyenlő a művészivel, számomra giccses) és nem tartom egyenlőnek a ruhával. én nem acetonnal mosom le a nadrágomat, ha melegem van. a smink meg nem melegít. tehát nem egy kategória, a ruha funkció, nem puszta "esztétika".