Mit tegyek? Miért történik mindig ez velem?

Eléggé magamba forduló vagyok. Lassan nyílok meg az embereknek. Elsősorban azért mert mindig azok akiket megkedvelek előbb-utóbb elhagynak.

Általánosban egy igazán jó barátom/haverom volt. Nagyon jóba voltunk, olyanok voltunk mint az igazi testvérek. Majd 6.-ban kitalálta, hogy átmegy egy másik iskolába. Miután elment még pár hónapig tartottuk a kapcsolatot, de a sulija miatt egyre ritkábban találkoztunk.

Két évvel később jött a továbbtanulás és átkerültem gimnáziumba. Ott összebarátkoztam egy másik fiúval az osztálomból. Eltelt pár hónap és nagyon jól kijöttem ezzel a gyerekkel. Majd egy nap csak úgy elmondta nekem, hogy utálja a tanárokat és ezért el is fog menni... Rá egy héttel később már át is ment az új sulijába. Ahol most jól érzi magát.

Szintén ebben a suliban találkoztam egy gyönyörű lánnyal az évfolyamomból. Vele is elég jó viszonyban vagyok.

Még úgy karácsony előtt történt, hogy ő beteg volt és rámírt Facebookon. Nagyjából fél órája, hogy beszélgethettünk amikor azt írta nekem, hogy valószűnileg elmegy majd a suliból és, hogy nagyon fogok neki hiányozni..

15/hím