Van olyan ismerősötök, akit ha megláttok valahol, mindig reménykedtek benne, hogy nem vesz észre titeket vagy nem jön oda beszélgetni?

Ez minden ismerősömmel van, akit nem kedvelek. Belegondolva nagyon sokan vannak. Legtöbbször a látásból ismert embereket nem szeretném látni, mert nem vagyok az a fajta ismerkedős típus. Általános témákról meg nem lehet hosszasan beszélgetni.

Eddig nem volt, de most lett egy nő ismerősöm. Azért, mert szemrebbenés nélkül tolta a hazugságait és csalódtam benne, pedig felnéztem rá, őt tartottam a legjobb embernek. Bár igazából ez az én hibám, én nem vettem észre a változását és más embernek hittem, de akkor se tudom túl tenni magam rajta.