Milyen úgy felnőni hogy nem kell törődni a pénzzel? Milyen jómódúnak lenni?

Nem rossz, de aki csak teheti, az igyekszik rúgni rajtam egyet, lásd negyedik válaszoló, az "úri pcsa" megfogalmazással... de kicsi koromtól kezdve ez van, ezt hallgatom: nektek könnyű, jaj mi bajod lehet neked, te könnyen beszélsz, a szüleid biztos valami illegálisat csinálnak, apa azt mondja hogy becsületes úton nem lehet meggazdagodni, te majd nem viszed semmire, majd megmutatja neked az élet, te biztos nem a jegyeid alapján kerültél be ide, biztos azért jutottál tovább mert pénzetek van.. Aztán vannak azok, akik azért kerülnek, mert komplexusaik vannak és feltétlezik, hogy nyilván sznob vagyok és lenézem őket, meg vannak azok, akik erőszakosan nyomulnak és meg sem próbálják a látszatot fenntartani, hogy nem akarnak tőlem semmit és eközött a két véglet között van néhány "igazgyöngy" aki előbb hajlandó megismerni engem és csak azután ítéletet mondani, a többiek mindezt látatlanban, zaftos élvezettel teszik, csakis az anyagi helyzetem alapján.

Mit mondjak? Az élet szép, az emberek viszont foggal-körömmel igyekeznek rajtam megbosszulni a saját problémáikat. És nekem minden szavamra figyelni kell, mert ha mesélek valamit, akkor "dicsekszem" legyen a téma bármi, nem mondhatom, hogy ezt a kaját nem szeretem, mert akkor megint csak sznob vagyok, ha elutasítom valaki tarsaságát akkor is az az első, hogy mert sznob vagyok, nem az, hogy esetleg ő bántott meg valamivel... hosszú a lista az ilyen hétköznapi szúrkálódásokból, amit tényleg nem az én személyem vált ki, hanem a helyzetem.

utolsó, hasonló a helyzet itt is

pl. megegyeztem szüleimmel (pontosabban ők ajánlották fel) hogy ha felvesznek államira, akkor a tandíj árából vehetek akármilyen kocsit

felvettek, megkaptam a másfél millát, megvettem, azóta nem kértem rá semmire pénzt, megoldom

mások azt mondják, hogy neked könnyű gazdagok vagytok, kocsit raktak a segged alá

hát igen, csak aki ezt mondja, már 7-8. féléve nyomja a fősulit, ami alsó hangon másfél misi, akkor ki herdálja a szülei pénzét? :)

Nem nézem le alapból a "jómódúakat" (kérdés, hogy mi számít annak), főleg hogy általában a szülő hibája az, ha a gyerek el van kényeztetve, nem a gyereké, mégis a gyereken csattan. De például itt írta valaki, hogy kapott 1,5 milliós autót azért, mert felvették államira, de megsértődik azon, ha valaki azt mondja hogy egy autót tettek a segge alá. Pedig ezen nem kéne megsértődni, ez így van. Persze ez nem az illető hibája, hanem a szülőké. Van ismerősöm akinek szintén a szülei lakást (!) és autót adtak a gyereknek, pedig 19 évesen ugyanabban a városban jár főiskolára, mint ahol a szülei laknak. A főiskola tömegközlekedéssel 15 perc. A lakásnak sincs értelme, az autónak sincs értelme. De legalább van.

Az olyan jellegű szülői segítséggel nincs bajom, sőt nem is lehet senkinek se baja, ami értelmes segítség. Mint például egy külföldi egyetem fizetése (hisz hosszútávú befektetés, és hasznos a nyelvismeret, a világismeret), vagy éppenséggel egy vállalkozási ötlet félfinanszírozása. De az olyanok, hogy 16 éves srác zsebében a vadonatúj Iphone van, nyakában 100 ezer forintos fülhallgatóval, és csak ha eladnánk az aznapi öltözékét, 1 hónapig elélne a pénzből egy 5 fős család.. Na az ilyennel van csak bajom.

Amúgy, jó jómódúnak lenni. Nagyjából annak nevezhetem magam, mert miután mindent kifizettem a hónapban, tudok félretenni, magamnak vásárolni, bulizni. Nálam a jómód ebben merül ki. Ennél több miért kéne?

Az én gyerekkorom a többiekéhez képest jobb módban telt, viszont szeretetet nem sokat kaptam, csak állandó szapulást, ordibálást, néha verést. A szüleim azt hitték, ha szép ruhában járatnak, finom ételeket eszünk, rengeteg játékom van, akkor mindent megkaptam, ami egy gyereknek kell. Az iskolában irigységből csúfoltak a cuccaim miatt, azt mondták rám, hogy el vagyok kényeztetve, és sokszor direkt rátapostak az új cipőmre.

Kitűnő tanuló voltam, és ha 5-öst kaptam, mindig kaptam érte pénzt, amit utáltam.

Apám hiába keresett jól, mindent elköltöttek kajára, ruhákra, nem tudtak semmit félretenni. Amikor nyaranta dolgoztam – addig sem kellett otthon lennem -, rögtön nekiálltam spórolni, és már nem tudom, mire kellett pont aktuálisan nekik pénz, de azt kérték el tőlem, amit én tettem félre. Egyszer találtam a Balatonban a lábujjammal egy arany pecsétgyűrűt, de azt is eladták, és azt hiszem kiegészítésül felhasználták, hogy anyámnak vegyenek bundát.

Amikor elkerültem otthonról, egyáltalán nem akartam jól élni, mert nekem a jólét egyet jelentett a boldogtalansággal, és a mai napig is úgy érzem jól magam, ha épp hogy csak megélek, és direkt úgy alakítom, hogy ez így is maradjon.

"De például itt írta valaki, hogy kapott 1,5 milliós autót azért, mert felvették államira, de megsértődik azon, ha valaki azt mondja hogy egy autót tettek a segge alá. Pedig ezen nem kéne megsértődni, ez így van. Persze ez nem az illető hibája, hanem a szülőké."

Ez senkinek sem a HIBÁJA! Ez egy rohadt örömteli dolog, és becsülendő, hogy egy szülő ennyit ad a gyerekének.

Én inkább tisztelem, becsülöm azokat a szülőket, akik keményen dolgoznak azért, hogy mindent megadhassanak a gyerekeiknek, ahelyett, hogy bunkó módra fikázzam és beszóljak rá. Mire jó ez? Ha megtehetik, van ennyi pénzük mire költsék, ha nem a saját gyermekükre?? Van ennél jobb helye a pénznek? Mert szerintem nincs. Ha lesz gyerekem, én is így fogom csinálni...

Régen is jómódban éltünk, pénzt bármikor kaptam, ennek ellenére megtanultam megdolgozni a dolgaimért, mert jobb érzés volt, hogy saját erőből szerzek meg egy új ruhára valót pl.

De most is szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan munkám lett, amit igazán szeretek csinálni, és nem is igazán a megélhetésért dolgozom, mivel a párom keres olyan jól, hogy az ő fizetéséből is bőven jól éljünk, tehát ha nem akarnék, nem is kellene dolgoznom, de nem hiszem, hogy kibírnám sokáig. Jelenleg pl. azért nem dolgozom, mert kisbabát várok, de már hiányzik az a napi ritmus, amit a munka adott, sokszor unatkozom is itthon egyedül, sőt, a baba születése után még sokáig nem megyek vissza dolgozni; addig maradok, amíg tudok, mert neki a legjobbat szeretném.

A kérdésre válaszolva: Remek érzés, hiszen így azt veszek, amit akarok, oda megyek, ahova akarok (nyaralásra gondolok), és olyan étteremben eszem, amilyenben szeretnék. Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg egyszer ezt az érzést.

22/L

Én inkább tisztelem, becsülöm azokat a szülőket, akik keményen dolgoznak azért, hogy mindent megadhassanak a gyerekeiknek, ahelyett, hogy bunkó módra fikázzam és beszóljak rá. Mire jó ez? Ha megtehetik, van ennyi pénzük mire költsék, ha nem a saját gyermekükre?? Van ennél jobb helye a pénznek? Mert szerintem nincs. Ha lesz gyerekem, én is így fogom csinálni...

A mindent megadhassanak a gyerekeiknek is van határa. Ha mindent a segge alá tesznek:

1. Nem fogja tudni becsülni a pénzt

2. Nem lesz motivált, hogy igenis sikeres legyen az életben

3. Sose lesz igazi "stresszhelyzetben", mert mindig ott van az, hogy hát majd apám kifizeti, így nem lesz igazi felelősségérzete.

Ez arra vonatkozik ha mindent a segge alá tesznek. Abból a másfél millióból, amit valószínűleg olyan autóra költöttek, amire nem igazán lett volna szüksége egy 18 évesnek (az összeg feléért lehet már kapni használtautókat, amik tökéletesek egy kezdő jogsisnak), például meg lehetett volna alapozni a külföldi egyetemen való tanulását. Ami kimeríti nálam a "szülői támogatás" fogalmát. Sokkalta jobban, mint egy indokolatlan kocsi.

"A mindent megadhassanak a gyerekeiknek is van határa. Ha mindent a segge alá tesznek:

1. Nem fogja tudni becsülni a pénzt

2. Nem lesz motivált, hogy igenis sikeres legyen az életben

3. Sose lesz igazi "stresszhelyzetben", mert mindig ott van az, hogy hát majd apám kifizeti, így nem lesz igazi felelősségérzete.

Ez arra vonatkozik ha mindent a segge alá tesznek"

Látszik, hogy mennyi fogalmad van az életről.

1. Megtanultam becsülni a pénzt!

2. A szüleim sikeressége motivált, hogy magam is jó végzettséget, jó szakmát szerezzek és ezáltal jó megélhetést biztosítsak magamnak - és a leendő gyerekeimnek is...

3. Voltam stresszhelyzetben, az említett folyamat elérése közepette. A munkahelyemen a mai napig minden nap stresszhelyzetben vagyok, továbbképzést és folyamatos szellemi "toppon" levést igénylő munka.

+ tegyük hozzá, hogy attól, hogy egy szülő segíti a gyermekét elindulni az életben autóval, esetleg besegít egy ház árába NEM egyenlő azzal, hogy a gyerek hozzá rohan miután megteremtette a saját egzisztenciáját. Soha nem kellett pénz kérnem a szüleimtől és soha nem is tenném. Amióta felvettek az első munkahelyemre, önellátó vagyok, ahogy minden normális ember. A különbség csak annyi, hogy amíg eltartottak gyerekként, addig milyen színvonalon tették ezt. Egy ember morális fejlődése nem ezen múlik elsősorban, hanem a környezetén. Normális, rendezett, jómódú környezetben nevelkedtem, ilyenben élek most is. Ennyi.

Epic fail...

utolsó, szerinted nekem nem volt elég motiváció az autó, hogy felvegyenek egyetemre? messze a ponthatár felett?

kitűnő érettségit tettem, ebből 2 majdnem 100%-os lett, emellett 2 nyelvvizsgát, és még a sportot is nyomtam mellette, hogy meglegyen a plusz 10 pont

biztos hülyék a szüleim, és nem tudják, hogy kell motiválni