Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

"Megjátszom magam, hogy elkerüljék a kínos sajnálkozó beszélgetéseket."

Pedig így csak kínzod magad, mert sokkal jobban megvisel mikor édesapádról kérdeznek és hazudnod kell.

Ugyanigy, az ember barátai elvárnák, és valahol talán megérdemelnék az őszinteséget. Nem érdemes titkolni.

Fáj, és nehéz beszélned róla. De hosszútávon csak így működik.

Vidiripi

Akkor épp itt lenne az ideje hogy össze szed magadat és kezedbe vedd a dolgokat.

Anyud élete elcseszettebb mint a tied? Akkor tedd fel a kérdést hogy mi olyat tehetsz amivel segítheted anyudat és kevésbé elcseszettebb lesz az élete?

Nem kell hogy megjátszd magad. Egyszerűen mond el a sajnálkozó embernek hogy nem arra van szükséged hogy sajnálkozzanak hanem arra hogy pl. beszélgessen veled vagy hívjon meg ebédelni illetve más egyéb közös program. Készítsetek süteményt vagy csak sétáljatok egyet elmenjetek bevásárolni. Bár ezeket a dolgokat akár anyuddal is megteheted ha van rá idő ,kedv és kapacitás. Nem ismerem a részleteket.

"Senki sem ismer"!

A szerettei másoknak is meghalnak. Az én nagyszüleim is meghaltak. Meg vannak más egyéb dolgok is az életemben. Mindenki életében van rossz és káosz egyaránt. Persze ez nem vigasz neked. Hiszen ettől a sajátod még nem oldódik meg. De segíts másoknak és meglehet hogy aztán olyan kapcsolatokra tehetsz szert amely egy rokoni kapcsolattal is fel ér. Nem csak a vér kötheti össze az embert egy másikkal.