Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

Mindig van velem valami, ami miatt kiakadok magamra. Úgy érzem, elképesztő nagy hülyeségeket csinálok állandóan, és utána ostorozom magam. Hülyeségeket mondok néha, nem úgy viselkedem, ahogyan kéne, és ha megtörténik a rossz, nem bírom elviselni, kiakadok, mintha nem tudnám vállalni a felelősséget a tetteimert. 2 konkrét eset: régóta szerettem volna köldökpiercinget, elmentem megcsináltatni, de már az odaúton nem voltam biztos magamban, mégis kilyukasztottam. Már másnap megbántam az egészet, magamon nem tetszett, kiszedtem. Emiatt is sírtam persze, mert kidobtam több ezer forintot az ablakon, és megint utálom magam, hogyan lehettem ekkora hülye. A másik eset: kiszökött a hibámból a karámjából a lovam, és ahelyett, hogy léptem volna, pánikszerűen rám jött a sírás, mert attól féltem, kiszalad az útra (kapu szerencsére zárva volt). Szóval nekem a sírás mindenre a megoldás, miközben a hülye tetteimet akarom jóvá tenni.