Más is úgy érzi, hogy az élet sz*r és jobb lenne elmúlni?

Mondjuk ki kéne deríteni, hogy miért érzed magad így. Mit csinálsz? Dolgozol? Tanulsz? Nem szereted valamiért és mást akarnál csinálni? Vagy épp egyiket sem csinálod és a tétlenségbe fásulsz bele? Nincs társaságod, nem tudsz kivel beszélni? Vagy mindened megvan és pont ez a gond (néha ez szokott lenni).

Ha sikerül rájönni, miért is olyan rossz, onnantól már csak akaraterő kérdése tenni ellene. Próbálj kitűzni magad elé célokat, és most nem sz*r kis sablonokról beszélek, hogy "keresek magamnak barátnőt" meg "holnap kitakarítom a házat". Merj nagyban gondolkodni, és próbáld megszerezni, amit szeretnél. Pl. "Nyáron sokat fogok dolgozni, és elmegyek nyaralni Horvátországba." Ilyenekre gondoltam.

Tudom mit érzel, mert régebben nekem is volt ilyenem, mindenféle ok miatt. A munkahely váltás segített, új rendszert vitt az életembe, új arcokat hozott. Egy ideig nem mertem lépni, nem mertem kibújni az elefántcsont tornyomból, mert féltem kockáztatni. De megérte.

Sajnos én is így vagyok ezzel. A legrosszabb az, hogy mások mondják hogy őket egy szép táj is boldoggá teszi,és nem hiszik el, hogy belőlem az ilyen dolgok semmit sem váltanak ki.Vagy a másik, amikor azzal jönnek, hogy boldognak lenni akarat kérdése.

17/L

Hát ezzel nem vagy egyedül. Én 35 éves vagyok, de én is így vagyok vele. Viszont tudnod kell, hogy ez depresszió, semmi más. És azt is, hogy itthon okkal sokan depressziósok, azért is látod azt, vagy úgy véled látni, hogy másoknak se jobb. A depressziót le lehet győzni csak akarnod kell. Gondolkozhatsz még pozitívan és lehet még vidámabb életed pláne ilyen fiatalon, csak akarnod kell. Megértelek, én rendszeresen küzdök meg ezzel a sz@rral, de nem szabad hagyni, hogy legyőzzön.

Be linkelek neked egy pdfet, talán segít neked is, olvasd végig el: [link] .

Én is dettó.

de minden nap dolgozok, hogy ez változzon, hiszen azélet ajándék, egy lehetőség, és nem akarom elkótyavetyélni. Meg átgondoltam, és avval, h eldobom, mit érek el... semmit.