Ti nem féltek attól, hogy a születiket, vagy az egyik szülőtök meghal és egyedül maradtok?

Én nagyon félek,pedig már felnőtt vagyok, nem otthon élek, nem betegek, de sajnos az élet kegyetlen és akármikor akárhogyan elveheti tőlem őket. Régebben sokat veszekedtünk mindkét szülőmmel, most is néha, de amióta külön élünk, ( mivel felnőtt vagyok ) nem szoktunk veszekedni, inkább ingerülten beszélünk egymással. Sokszor bűntudatom van, mert nem tudhatjuk hogy mikor találkozunk utoljára. Ti is így vagyok vele vagy csak én vagyok ilyen betegesen félős?