Nektek hiányzik a gyerekkorotok?

Én nem csak a gyerekkorom, hanem a teljes fiatalkorom az egyetem végéig.

Amikor kis óvodás voltam, és az volt a legnagyobb problémám, hogy nem akarok délután aludni.

Az általános iskolában mi is mindig fociztunk, bicikliztünk, egymásnál aludtunk, fára másztunk, ellógtuk együtt a tanulószobát, állandóan valami baromságot csináltunk ami miatt tele voltam intőkkel. De a lényeg, hogy fogalmam sem volt semmiről, hogy hogyan működik a világ, milyen az ember valójában. Csak éltem abban a kicsi faluban, ahová születtem.

A középiskola számomra még ennél is ezerszer jobb volt. Ott olyan embereket ismertem meg, akik az első tényleg igazi barátaim voltak. Akkor kezdtem el bulikba járni, fesztiválozni, fiúzni, sminkelni, akkor találtam meg a stílusom, azt, hogy mit akarok csinálni, akkor fedeztem fel a legjobb zenéket, akkor voltam önmagam. Bár már voltak komolyabb elvárások, és már nem tehettem meg, hogy olyan tudatlan legyek, mint előtte, de ez máshogy volt szép. Mozgalmas, gyönyörű négy év volt.

Az egyetem... Az meg egyetem. Akkor voltam először kollégista, akkor buktam meg először (sok szaktársammal együtt:D), akkor voltam először magamra utalva, mégis szerintem infantilisabb voltam az egyetemen, mint általánosban. Érdekes embereket ismertem meg ott is, nagyon jól telt az a pár év, olyan bulikban voltam, olyan emberekkel, akik felejthetetlenek.

És most? Méginkább magamra vagyok utalva. Nem élek Magyarországon, ezért meg még furcsább...