A csóróságnak is megvan a maga varázsa?

Igen, ez a szegények vigasza.

Megtehetem, hogy egy tucat kozmetikumot halmozzak fel - de nem teszem, mert attól, hogy jól keresek, nincs 3 féle alapozóra szükségem meg 8 samponra, csak mindből egyre. A logikáddal van a probléma. Ha van pénzed, az nem azt jelenti, hogy rögtön el is vered az egészet, csak azt, hogy kiválaszthatod a neked tetsző árkategóriát, terméket és minőséget anélkül, hogy aggódnod kelljen.

Szerintem itt nem függnek össze a dolgok.

Lehet boldog valaki kevéssel is, és boldogtalan akkor is ha mindene megvan. Szegény ember is tudja marhaságokra szórni a pénzét, és gazdag is tud tudatosan gondolkodva vásárolni.

Na meg szegény és szegény közt is van különbség, és nem mindegy hogy a spórolás mit takar.

Egy minimálbéres kifizeti a számlákat, kötelező kiadásokat, és hónap végén azt nézi hogy jöjjön ki kenyérrel, vízzel. Egy jól kereső meg mondjuk BMW-re spórol 3-4 évig, de mellette mindene megvan...nem mindegy.

Ahhoz hogy valaki tudatosan költse a pénzét, nem kell csórónak lennie.

Én is hasonlóan vagyok mint te. Én is szegénységben nőttem fel, igaz volt hol laknunk, volt mit ennünk, igaz a szüleim akkor nagyon kiszámolták az összes pénzüket meg anyám időnként eljárt takarítani meg újságot kihordani plusz pénzért, úgy hogy apám sem kímélte magát rengeteget dolgozott volt amikor 3-4 napokat volt távol itthonról amikor olyan munkákat fogott ki de akkor bizony megkapta a megérdemelt pénzét. Az alkoholról leszokott akkor, a pénz amit időnként megkeresett ilyen munkákkal akkor volt kicsivel több pénzünk de azt mindig félretették és amikor már összejött némi összeg akkor abból apám vett haszonállatokat jobbára napos kiscsibéket amiket felneveltünk és levágtunk, ugyanígy hízót, meg a takarmányt és ebből volt meg a húsunk jó ideig. De más egyébre nagyon nehezen jött össze a pénz. Volt amikor hetekig nem volt TV-nk mert javíthatatlanul tönkrement használtan sem tudtunk venni nem hogy újonnan, de akkor sem haltunk ebbe bele, mert legalább elütöttük mással az időnket. Aztán ugye a 2000 es évek elején már egyre jobban lett pénzünk apám is jobb állást talált, anyukám is, sőt én még igaz általános iskolás voltam de már akkor picivel jobban tudtam öltözködni nem agyonfoltozott turis ruhákban jártam, hanem néha tellett újra is. A húgom akkor kezdte az általános iskolát, neki is akkor tudták megvenni normálisan a felszereléseket, ő sport tagozatosra járt náluk 2 tornadresszt és váltózoknit meg komplett melegítősport ruhát is kértek. Anyum akkor már ezeket is megbírta venni és nem kellett napokig rohangálnia a városban turkálóról turkálóra keresni neki jó ruhát.

Aztán ugye teltek az évek 2005 ben mentünk életünkben először nyaralni akkor vettek a szüleim egy használt autót, igaz csak belföldi nyaralás volt, ismerős által jutottunk el viszonylag olcsón a Balatonra de jó volt, nagyon élveztem! 2006 ban apám nagyon jó dolgot tett meg a cégért ahol akkor dolgozott igaz sokat tett érte minden napja abból állt hogy hajnali 5 kor elindult dolgozni és este 7 körül ért haza akkor is abból állt a maradék ideje hogy megkajál, lefürdött és már ment is aludni. Akkoriban igen jól álltunk anyagilag mindannyiunknak volt számítógépe igaz nem a csúcs de volt, és akkoriban vezettettük be az internetet is. Akkor mentünk külföldre nyaralni igaz első és eddig az utolsó ilyen volt, mert közbe apám mondta hogy nem tudja meddig leszünk viszonylag tehetőek mert igaz gazdagok akkor sem voltunk de ha nem akarjuk hogy a ház nyugdíjas korukra rájuk omoljon akkor arra kell szánni a pénzt. Sokat volt rajta melózva mindig egy keveset de 5 év alatt szépen fel lett újítva illetve bővítve. Igaz akkor picit meg is volt húzva a nadrágszíj nem költekeztünk annyit, nyaralás is csak pár napos valami volt. Én akkoriban érettségiztem és mentem technikumra tanulni. 2010 ben sikerült elhelyezkednem egy vegyi gyárban, eleinte csak 80 ezer forintért melóztam ami nem volt egy hű de nagy összeg de a szüleimnél laktam mert innen gyalog is 10 perc alatt beértem szépen nyugodtan, kényelmesen. Aztán ugye 2013 ban költöztem be nagyszüleim házába ami felég van csak felújítva de egyenlőre ez így tökéletes is. Egyedül élek, nem keresek már rosszul, mert belsős lettem a cégnél illetve hatalmas szerencsével csoportvezető mert hirtelen kellett valaki, akkor beállítottak engem mint helyettes a másik helyettes mellé, és mivel látták hogy 2 hónapja melózok így és összetartom a csapatot minimális probléma volt csak amin nagyon meglepődtek a vezetők hogy ilyen jól kezelem és akkor előre léptettek. Jól keresek, hátránya hogy hétvégén is be kell járjak 6+2 be 2 műszakba van amikor 12 órázok, van amikor helyettesként kell dolgozzak, van amikor örülök annak hogy hazatalálok a nagy fáradtságba mert hiába vagyok vezető és hiába vagyok irodában ugyanúgy részt kell vennem a gyártásba ha úgy alakul. Sokszor be kell segítenem, sokszor én húzom be az anyagot a csarnokba, sokszor ugye fel alá rohangálok mert hihetetlen mennyiségű papírmunkám van amit sok emberrel kell alá írassak és ez sajnos ezzel is jár. Igaz a pénzem megkapom, a juttatásokat, megkapom, sokat kapok, van pénzem, igaz milliomos nem vagyok sajnos de van kevés félre tett pénzem, tavaly autót vettem magamnak igaz használtan egy 13 évest ami tökéletes nekem, a házat fenntartom, telhetne drágább kajákra időnként, meg naponta rendelhetnék ha arra lenne kedvem de nem teszem, magamra főzök több napra, a pénzemet nem szórom el, nem iszom el, nem dohányzok, nem vásárolok összevissza minden vackot, szerényen élek, azért teszek hogy ha valamire hirtelen kell költeni mert mondjuk bedöglik a 20 éves bojlerem amire már számítok mert 3 hónapja amikor kitakarítottam és új belsőt vettem bele már akkor láttam hogy a tartály a végét járja és valószínű hamarosan az egészet dobhatom ki a kukába, azért is tettem hogy legyen hol lakjak, legyen autóm amit heti 3-4 alkalommal használok csak de jó ha van bevásárlásnál nekem nagy előny meg ugye sokat járok barátaimhoz meg a keresztlányomra amikor vigyáznom kell autóval egyszerűbb meg olcsóbb eljutni mint busszal. Igazából ennyi. Nassolni ritkán szoktam, kajából is csak azt veszem ami kell. Igazából magányosan élek, de elvagyok anyagilag, spórolok is mert ha lesz kapcsolatom, lesz gyerekem akkor bizony jól fog jönni ez a pénz ami remélem addig még fog gyarapodni. Igaz előre láthatóan számolok azzal hogy valamennyit ki kell adjak dolgokra mert sajnos egy házat nem csak fenntartani kell meg a rezsijét fizetni hanem számolni kell azzal hogy előbb utóbb elöregednek tönkremennek dolgok. A hűtőmet és a bojleremet már lassan cserélnem kell mert a hűtőm már elég régi igaz működik nincs vele baj, de eszi is az áramot. Meg ugye még kitudja mire kell költenem. Én is spórolok inkább nélkülözöm a dolgokat pedig megtehetném de nem teszem mert a pénz ugye kell, a munkahelyem még garantált de sose lehet tudni mikor üt be az hogy ennyi volt, főleg az én esetemben én nagyon nagy felelősséggel tartozom sok emberért illetve egyéb dolgokért, ha valami nem úgy alakul ahogyan kéne, automatikusan engem vesznek elő elsősorban, akár akkor is megeshet ha papíron elírok 2 számjegyet, vagy bármi olyat teszek adminisztrációnál ami téves eredményt adhat az újra vizsgálást, ellenőrzést én miattam rendelhetik el újra és ha tényleg csak a figyelmetlenségemen múlik akkor először csak ejnye bejnye de utána már pótlék megvonás, vagy bér megvonás és így feljebb akár az elbocsátásig. Eddig is csak egy ilyen volt, amikor a számítógépen véletlen eggyel kevesebb nullát írtam és rosszabb lett a hígítás amit igaz kilehetett javítani utólagosan mert nem többlet miatt lett rossz az anyag de ez plusz időt vett el amivel csúszott minden és így emiatt órabér megvonás de szerencsére megúsztam azzal hogy más probléma is adódott amihez már nem nekem volt közöm hanem másik csapatnak így ezzel megúsztam a dolgokat de felhívták a figyelmem arra hogy figyeljek oda mert ha ki is lehet javítani sokszor lehet csúszás ami miatt már ugrott sok minden és akkor abból lehet baj.

Azért ez nem teljesen így van kedves kérdező. A szegénység, illetve a pénzzel való tudatos bánásmód között szerintem nincs párhuzam. Én jól keresek, elég jól. Mégsem szórom a pénzt. És bár van pénzem, nem pazarolok. De ez nem is jelenti azt hogy zsugori vagyok.

Vehetnék én minden egyes nap egy tonna édességet, de minek. Amikor jól esne egy kis csoki, veszek.

Ez is attól függ, hogy kinek milyen eszközei vannak. Ha neked sok pénzed lenne, akkor is lehet hogy spórolós lennél, de mivel a több pénz által több lehetőség áll a rendelkezésedre, ezért máshogy viszonyulnál a dolgokhoz.

Az hogy nem halmozol fel, az nem a csóróság varázsa. Én nem vagyok csóró, mégse halmozok fel fél tucat kencét, és nem azért mert nem tehetném meg, hanem mert felesleges.

Nekem, akinek van pénzem, én is inkább elrakom, nem szórom el. Ismétlem, a pénzzel való tudatos bánás az nem a szegénység sajátja.

Ez teljesen jó, de semmi köze keresetedhez. Ha milliomos lennék se vásráolnék olyan ruhát, stb.

Hozzáállás kérdése. Van akinek nincs keresete és boldog miközben ő termeli meg magának, utcán, erdőben él stb. Ilyennek nem okozn örömet se ha vehet egyméregdús csokit vagy hasonlók.

Jó ha tudsz örülni kis dolgoknak is.

Van már pénzed, de továbbra is a szegények agyval gondolkosz. Az édssségvásárlás átlagos életszínvonalon nem "különleges nap". Én sem veszek naponta csokit, üdítőt, nem halmozok fel tucatni kozmetikumot, pedig szintén tlene rád, de ha kell vagy úgy érzem veszek 1-1 valamit és pont.

Hogy a spórolást élvezed, az a te dolgod, elvégre a nem nyomorgást csak élvezni lehet, de messze vagy még attól, hogy reálisan lásd a pénz valódi értékét.