Elégedett kéne legyek az életemmel? Az anyám szerint nekem egy rohadt jó életem van

Tény hogy van fedél a fejem fölött, van mit ennem, még nem vagyok túl idős és itthon élek. Nem születtem testi fogyatékossággal ez is tény, fizikailag nagyjából jól vagyok, nem vagyok vak meg semmi ilyesmi ami azért tényleg rossz lenne. De mindemellett vannak olyan problémák az életemben, amik mellett nem tudok elmenni, és nem érzem jól magam miattuk. Úgy érzem én alkalmatlan vagyok az életre, nem fogad el az emberiség. Akárhova megyek, folyton az elutasítást kapom, iskolában folyamatosan aláztak és gúnyoltak, bántalmaztak. És sehol máshol se tudtam vidám és felszabadult lenni mások között. Hiába szeretnék, nem vagyok emberek közé való, így szerintem pedig munkám se lesz soha ugyanis egy ilyen embert min én hova is vennének fel dolgozni. Eléggé hiányzik az életemből a móka, a vidámság, szórakozás és így egyre inkább kerülget már a depresszió mostanában és az az érzés, hogy ezt nem bírom tovább, az öngyilkosság gondolata is. Egy különc, mások számára elfogadhatatlan senki vagyok. Úgy vágyok arra hogy olyan felszabadult és vidám, társasággal körülvett ember lehessek mint a többi fiatal, de sose voltam olyan és szerintem esélyem sincs rá.

Mindezek ellenére igaza van az anyámnak, hogy nekem egy jó életem van? Meg hát ez is csak addig van így, hogy van fedél a fejem fölött meg van mit ennem, amíg eltartanak. De én nem akarok az anyámékon élősködni 30 évesen is még. Pontosabban éveken belül nagyon szeretnék a saját lábamra állni, de így nem tudom hogyan tegyem.