Kiábrándultam teljesen az emberekből, miért csinálják ezt?

Megkérdezhetem, hogy mit tanulsz?

Nem hiszem, hogy ne kellenél senkinek, ezt csak már elkönyvelted igy az évek során, leírtad magad.

Nem tudom tényleg hova jàrz suliba, de én tényleg hülye vagyok, ronda , sokszor idióta, és azért meg tudom talàlni a társaságom az egyetemen, így is vannak akik birnak. Aki meg olyan, azzal nem foglalkozok. Nem szabad hagyni, hogy a többi ember elvegye a kedved. Mindig is lesznek olyanok akik lenéznek valami miatt, le kell őket sza... magasról. Nagyon jó dolog élni, és annyi pozitiv élményed lehet, minimálbéres fizetésből is , hogy nem érdemes energiàt fektetni azokba akik lenézőek.

Nekem az tűnik a problémának, hogy így gondolkodsz. Nem a magasságod, külsőd, vagyonod, családi háttered alapján nem választanak, hanem gondolom ez az attitűd, amit itt most elnyomtál, másképpen is érezhető, valahogyan lejön rólad. Na ezt nem bírják az emberek. Ne azt kérdezd, miért ilyenek az emberek, hanem hogy te miért vagy ilyen!

Mindenkinek az életében van rengeteg olyan ember, aki elutasította, vagy akivel szimplán csak nem alakult ki barátság, semmilyen kapcsolat. Ez nem kudarc, ez az élet rendje, nem lehetsz megfelelő 7milliárd embernek. Ezért nem vetheted a Dunába magad!

Sírsz, hogy hogy bánnak veled, de a más emberekről azt írod, sznob p*csák. Miért is? Mert gazdagabbak, (szerinted) szebbek? Nézd, ha tényleg a különbségetek az oka, hogy nem haverkodik veled, akkor aaz akkora nagy baj? Mi szükséged lenne egy ilyen emberre? Akivel nagy a különbség, helyből nehezebb megtalálni a hangot. Nm jó helyen keresgeted a barátokat. Mindenki mellől elszakad egy-két barát, gyerekként és felnőttként is. Ez az élet rendje. Válassz egy hobbit, járj el valamilyen közösségbe, ahol feloldódhatsz, és ott majd olyanokkal ismerkedsz, akik közelebb állnak hozzád.

Belesüppedtél az önsajnálatba, és másokat bántasz meg elemzel külseje, családi háttere szerint. Ennek ehhez nincs köze, a barátság nem erőltethető. ha húsz elmúltál, ideje lenne tudni, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, meg fröcsögni, pörögni rajta. Oké, szőke kis jogászlány (felteszem, jogász) majd haverkodik mással.

Nem csak az a baj, hogy magadat ferdén ítéled meg, de ezt másokon adod ki. ha azt mondják, ne gyere a buliba, nem biztos, hogy ők a szemetek, gyakorolj egy kis önkritikát is, de ne a külsőddel, meg az anyagiakkal kapcsolatban, hanem pl hogy hogy viselkedsz, mennyire illesz bele a bandába. Elképzelhető, hogy csak azért nem hívnak, mert annyira nem illesz be, hogy nekik is kínos.

Szóval sok átgondolnivalód van, de a sznob p*csázást hagyd el.

Az én hátterem teljesen más, nem az elutasítások miatt kezdődött, hanem mert senkivel sem tudtam kijönni.

Az volt a módszerem, amit te is csinálsz, elkezdtem lenézni őket és meggyőztem magam, hogy ha akarnák se, nekem akkor sem kellenének, mert jó így, persze ez nem volt igaz. Ami nagyon érdekes, hogy idővel viszont igazzá vált, a lenézésüket is abbahagyhattam, mert egyszerűen nem érdekel a többi ember. Ez így van egy ideje, de nem vagyok nyugodt.

Mi van, ha egyik nap arra ébredek, hogy mégis szükségem van emberi kapcsolatokra, de egyszerűen alkalmatlan vagyok rá? Az én életemnek ott lesz vége, viszont most hiába erőltetném, tényleg kiirtottam magamból minden igényt erre, nagyon rosszul hangzik, de valakinek nagyon kellene ahhoz passzolnia, hogy érzelmileg ne legyek felé közömbös. Nem akkor, ha egy idegen bajban van, nem így, hanem hogy valaki pl. tudjon hiányozni, vagy érezzek késztetést arra, hogy időt töltsünk együtt... ilyen nincs, évek óta, zéró.