Ha a tiniknek nem lenne semmi kötelezettségük (suli, tanulás, szülői fegyelem) akkor hogyan élnének szerintetek tizenévesen, mit csinálnának egész nap?

A tanulás a dolguk.

AMúgy 97%: TV, internet, telefon, banda... Semmi értelmes dolog.

Szerintem ha tini kor előtt ugyan így kötelező lenne a suli és akkor szülők is tartanák a fegyelmet akkor nem változna annyi, mint amit hisz az első. 13-14 éves kora körül a többség már érti, hogy nem a szüleinek tanul és akkor már hiába kényszerítesz egy gyereket bármire. Ha tini korra nem nem alakul ki valakiben egy igény a fejlődésre és továbbtanulásra, akkor a szülő a feje tetejére is állhat. Engem is kb 10-11 éves koromig terrorizáltak otthon, hogy tanuljak, kikérdezik, házi, minden megvan-e. Utána nem kérdeztek semmit. Igaz, házit is kb aznap írtam utoljára otthon és nem szünetben másolva (akkor is csak szigorúan azokra a tárgyakra, ahol ellenőrizték). Kb ekkor ismerkedtem meg a puskázással is, gimiben kb minden nap elkéstem, csak nem akartak fegyelmi tárgyalásra rakni 4.8 körüli átlaggal. Végül kitűnőre érettségiztem csalás nélkül és most diplomás mérnök vagyok (egyetemen házit is írtam és a puskázásról is végleg leszoktam). Bármikor abbahagyhattam volna a sportot is, de nem tettem, 25 évesen is játszom még.

Ez egy igény, hogy mit akarsz elérni. Egyetemen ki is ütközik. Akit a szülei rángattak kb a hajánál fogva odáig az egy év alatt kiesik és gazdagabb lesz egy életre szóló kudarccal. Gimiben egyértelműen differenciálódott az osztály. Aki "lezüllött" azokkal hiába visítottak a szülei, hogy "jó útra" tereljék 16 évesen. Önállóan talpra kellett állniuk valahogy később. Az egyik ilyen lány pl valami trópusi szigeten mixer, a másik angliában pincérnő, egy srác meg elkezdett laptopokat szerelni és ma már van egy saját kis boltja pesten. Pontosan ugyan ez megtörténhetett volna úgy is, hogy nem kényszerítik el őket érettségiig (és kettejüket egyetemre, ahol kibuktak).

Én TV-t néztem volna.

Nekem mindig a sorozatokból jött a tudásszomjam. Mikor már nem jártam suliba, és volt időm, MythBusters-t néztem, és megszerettette velem a fizikát. Úgy, hogy vissza akarok menni leérettségizni belőle, ugye ez nem volt kötelező tárgy.

Tehát előbb láttam volna, előbb elkezd érdekelni a fizika, a reáltárgyak, az azt megillető mennyiséggel szartam volna le a törit, meg hogy X csávó mit beszélt bele abba, hogy Petőfi mire gondolt, mikor azt írta, hogy kék az ég.

Hát ha lenne suli, csak nem lenne kötelező, akkor én járnék. Persze nem biztos, hogy minden órára. Ennek lenne előnye is, mert jobb egy olyan óra, amin van 10 érdeklődő vagy megszállott, mint ahol még van 20 olyan pluszban, akit nem is érdekel az egész.

Nyilván lennének olyanok is, akik otthon tv-znének egész nap, és nagy részüknek a MythBusters se csinálna kedvet az iskolához, mai azért elég nagy baj.

Elolvashatnám, tanulhatnám azokat a dolgokat, amelyek tényleg érdekelnek, nem eleve fölöslegesek és használhatatlanok a késôbbi életben.

(az iskolai megtanult anyagból kb.9 százalék az, amit egy felnôtt fel tud használhatóan idézni)

A saját bioritmusomnak megfelelôen kelnék és aludnék, ami ugyan nincs messze attól, amit azért követelnek meg, hogy beérjek a suliba; de ôszintén szólva már kezd elegem lenni abból, hogy 7:30-ra kell beérnem, négyre-ötre érek haza, és akkor még tanulni, házit csinálni kell, amit nem is mindig értek, stb.

Többet sportolnék, túráznék, többet lennék a barátaimmal mert ezekre iskola mellett nincs idôm.

Megtanulnék rendesen, anatómiailag pontosan rajzolni, festeni mert ezt is mindig szerettem volna, csak nincs hozzá különösebb tehetségem, meg rengeteg idôbe is kerül.

Megtanulnék valamilyen hangszeren rendesen játszani (most audodikta módon tanulok furulyázni, és mit mondjak nem vagyok egy virtuóz).

Amúgy szívem csücske a hegedû, egyrészt mert gyönyörû hangja van, másrészt mert nagy szerepe volt az egyik kedvenc regényemben.

Feltétlenül szeretném a kedvenc íróim, költôim, gondolkodóim mûveit elolvasni, mert amit eddig olvastam tôlük, az mind teljesebbé, összetettebbé tette a lelkemet.

És végül, ha lenne rá anyagi forrás, megpróbàlnám az egyik osztálytársam és barátnôm egyik nagy vágyát lehetôvé tenni, vagyis megpróbálnánk jónéhány barátunkkal együtt valamilyen filmet leforgatni:D.

Röviden összefoglalva ennyi.

Olvastam az elsô hozzászólást, és azt üzenném a megfogalmazójának, hogy magára vetítve gondoljon rosszat korunk tinijeirôl, vagyis olyasmit, hogyha nem lenne úgymond kötelességekkel “beszabályozva” az életük, akkor nem lennének képesek önállóan értelmes dolgokat csinálni.

Számomra ez egy kicsit sértô.

Az iskola sok lehetôséget ad,-de fôként a mai “zseniális” iskolarendszerben sokat el is vesz.

Volt idô, amikor mûvész akartam volna lenni, úgy éreztem, hogy ìgy tudom magam kifejezni és így lehetek boldog, azonban az iskola, a szülôk és a tanulási kényszer “szentháromsága” egyrészt nem adott lehetôséget csak simán a mûvészeti irányú tanulásra, másrészt szinte el is tiltott tôle, abban a megfogalmazásban, hogy “nincs értelme ilyet tanulnod, úgysem fogsz megélni belôle”.

Valószínûleg már lekéstem róla, de még mindig nagy álmom-és valószínûleg csak álom marad- hogy rendes rajztanártól megtanuljak anatómiailag helyesen rajzolni, hogy akár csak hobbiból, munka mellett mûvészkedhessek.

Azért marad csak álom, mert az életemben elsôsorban az iskolára való készülés elveszi azt az idôt, amit rajztanulással tölthetnék.

És mivel azok a gyakran baromság dolgok, amelyeket az iskolában kell tanulnom, “fontosabbak”, mint az álmaim, és amit tényleg szeretnék csinàlni, ez így is marad.

13/L

Mivel nem sajátítanák el például az önálló tanulást, információfeldolgozást, szűk lenne a világképük, az ismereteik hiányosak volnának, így nem lenne motivációjuk a szükséges lelki/szellemk fejlődésre. Hamar kiégnének a végtelen élvezethajszolásban, a mértéktelenségben. Nem lenne már kielégítő az, ami korábban a szórakozást jelentette, frusztráció is kialakulhat, illetve agresszivitás majd más élvezeteket keresnének, jóval károsabbakat. Megeshet, hogy egy idő után az erőszaktevéstől sem riadnának vissza a felesleges energiák levezetése és az adrenalin fokozása miatt. Teljes kiégés minden tekintetben.

( elég a cigányok szokására is gondolni például, vagy a többi iskolakerülőre )

Szorongóbb típusúak esetében pánikbetegség alakulhatna ki az állandó otthonléttől,szürke élettől illetve egyéb mentális probléma, ami később testi betegségek formájában jelentkezne az antiszociális élettől a többiről nem is beszélve. Kapcsolatteremtő, konflkktusmegoldó nehézségek is valószínűek.

6-os, ne legyél butus, nem késtél le semmiről. 13 éves vagy!!! Még el sem kezdődött az életed.

A húgom is mindig festett, rajzolt önszorgalomból, ha volt ideje, és csak azután ment el ezt tanulni, miután leérettségizett. Olyanokat alkot, hogy nem lepődnék meg, ha megszólalna.

Miért kell leszavazni a válaszom, ettől többnek érzed magad?!

Saját tapasztalattal rendelkezem, 2 éveig otthon kellett maradnom. Hány éves vagy, 10?!