Ha a tiniknek nem lenne semmi kötelezettségük (suli, tanulás, szülői fegyelem) akkor hogyan élnének szerintetek tizenévesen, mit csinálnának egész nap?

Ha minden más hasonló lenne nagyjából hasonló személyiségük lenne de persze kicsit még elfajzottabb valahol lét kötelesség nélkül és sokkal elfajzottabb szülői valamiféle fegyelem nélkül, már amit a tudatlan agyhalottak nevelésnek hívnak...

Azt amit egyébként is szabadidejükben. Egyesek aránylag kevesebbet mások többet lennének semmirevaló helyeken, mások hamar meghalnának, mások sokkal depressziósabbak lennének 0 ismeretségi kör miatt és egyebek miatt, mások boldogabbak, mert normálisabb oldalhoz tartoznak és nem kéne ok nélkül elcseszni idejüket, és ezt nagyon nagyon sok ideig lehetne sorolni, mert minden ember, így minden "tini" más és más környezetben vannak, máshogy hatnának rájuk efféle dolgok hiánya. Túl komplex, s persze lehetetlen, bunkó és logika ellenes általánosítani.

Tudásszomjuk akkor is lenne, és rengeteget tanulnának, de biztosan több időt töltenének a korosztályuk társaságában, mint így.

Én különórára, színházba, koncertre is jóval többet jártam volna, mint amennyire így volt időm.:)

Tehát én állítottam volna össze a művelődési területeimet, nem az iskola.:)

De annak azért örülnék, ha tudnék iskolarendszeren belül is tanulni néhány tantárgyat, csak ugye nem 14-ből felvételi szinten teljesíteni, hanem mondjuk 8-9-ből és nem mindből olyan magas szinten.

A mozgásigényemet se tudtam kielégíteni.

Valószínűleg a hétköznapi életben is kompetensebbé váltam volna, háztartás, lakásfelújítás, társasházi ügyek, ingatlanügyek, varrás, tőzsde, stb.

"Mivel nem sajátítanák el például az önálló tanulást, információfeldolgozást"

Szerintem azt a tinikorra már régen el kell sajátítani.

Egyébként amikor én tini voltam, 14 évig volt iskolakötelezettség, tehát egyáltalán nem kötelességből jártunk iskolába azután már. A sok különóráról, tanulmányi versenyről már nem is beszélve.

Egyetemre és magánórákra sem kötelező járni, aztán mennyien milyen sok pénzt áldoznak rá, akár még a létfenntartási alapszükségletek rovására is.

Mert ez tesz minket emberré.