Ez nagyon durva. Mit érdemes tennem?

3 éve vagyok együtt a párommal, és az utóbbi időben jutott tudomásomra, hogy a családja utánam szaglászik már ki tudja mióta. Fél éve tudtam meg, mostmár kezd elegem lenni, mert nem állnak le. Engem ezzel tiszta paranoiássá tesznek, és már nincs is kedvem velük találkozni emiatt. Úgy vagyok vele, hogy ha utánam kérdezősködni másoktól jobban megéri, mint velem váltani pár szót, akkor minek beszélgessek velük? Ez így hányinger, nekem nem lenne bőr a képemen ehhez.

Néhány esetet le is írok, hogy el tudjátok képzelni az ügy erősségét.

1. eset: Amikor még vidéken éltünk a szüleimmel, akkor a páromat elhozta autóval a testvére, hogy ne kelljen vonattal utaznia.

A következő napokon arra lettünk figyelmesek, hogy valaki leskelődik az ablakban. Amikor odamentem, akkor elfutott az illető. Az árnyéka alapján ugyanolyan magasságú volt és testalkatú, mint a párom testvére. Nem akartam semmi rosszra gondolni, de hosszú évek alatt ilyen nem fordult elő az adott környéken velünk sem. Tovább léptem.

Később a páromtól visszahallottam, hogy az apja munkahelyén a lakhelyünket beszélik ki. Mindenféle urbanlegend előkerült a környékkel kapcsolatban.

Nekem már itt kezdte bökni a csőrömet ez a kidumálás, mert velem egy szót nem váltott a kedves apuka egyszer sem, semmiről. Pedig olyan sokszor voltam náluk vendég, hogy bőven beszélhetett volna velem bármiről, én nyitott voltam.

2. eset: Elvesztettem a munkahelyem, amiről csak a párom tudott. Nem együtt élünk még. Lelkére kötöttem, hogy ne beszéljen erről otthon, mert nagyon cikinek érzem ezt és reménykedem abban, hogy rövidesen találok mást. A párom nem mondott nekik semmit, ebben biztos vagyok. Már a kapcsolatunk elején látszott az, hogy inkább a testvére áll közelebb a szüleikhez, mint ő. Egyszer meghallottam egy beszélgetésből néhány részletet. Azért kaptam fel a fejem rá, mert a nevemet említették egymás közt. Az anyja mondta a testvérének, hogy én dolgozom. A testvér pedig rávágta, hogy nem, már nem. Kiderítette. Utánajárt.

Ez milyen ijesztő már, nem?

Régi lakásunkba egyszer eljött a párom testvére is. Olyan alaposan végigmustrálta minden szoba minden szegletét, hogy azt nem lehetett nem észre venni. Egyáltalán nem volt diszkrét. Úgy viselkedett, mintha üzletben volna nézelődni.

Már hónapok óta új helyre költöztem. Szintén párom nélkül. Megkértem, hogy ne árulja el otthon, hogy hol lakom. Nem is árulta el, otthon szerencsére nem tudnak semmiről. Még mindig azt hiszik, a régi házban lakom.

Attól félek, hogy ha az új lakhelyem és egyéb dolgaim kitudódnának, akkor onnantól kezdve (elnézést a kifejezésért) el se finghatom magam, mert azt is kifigyeli a kedves tesó, és otthon leadja az infót a mamiéknak.

Úgy érzem, hogy ilyen és ehhez hasonló tettekkel a magánéletem sértik meg, és indokolatlanul belépnek a privát szférámba. Azt gondolom, hogy mivel én rendelkezem az életemmel, így nekem van jogom annak egy részét vagy egészét megosztani mással.

A leskelődéssel, utánajárással nálam kiverték a biztosítékot.

De annyi nincs egyikben sem, hogy velem álljon le beszélgetni és tőlem kérdezzenek ha kíváncsiak valamire. Bezzeg felületes hülyeségekről elbeszélgetünk, mint pl. a kutya mit eszik, meg milyen időnk van éppen.

Véleményem szerint az lenne az ideális, hogy tőlem kérdezzenek a magánéletemről és egyebekről, ne kémkedjen utánam senki.

Valahogy szeretném beszüntetni ezt az aljas kíváncsiskodást.

Ha valamit tudni akarnak, tőlem kérdezzék meg.