Nagyon rosszul vagyok, de nem tudom mitől. Mit csináljak?

Nem tudom igazából, hogy pontosan mi a baj. Lehet, hogy a sok "kis apróság" így felgyülemlett bennem az évek során, és most jön ki.

Amúgy nem közösítenek ki, legalábbis látszatra nem, de én mégis úgy érzem. Mintha teher lennék, és csak elviselnének, de azért ezt nem mondják meg, hanem mosolyogva, ölelgetve köszöntenek, és sablonos dolgokról kezdeményeznek csevegést, utána meg úgy érzik, hogy "na ezt letudtam". Ha meg nem vagyok benne ezekben a bájcsevejekben, és helyette inkább csendben ülök, akkor meg én vagyok a bunkó, a gonosz, és akkor meg azért érzem úgy, hogy utálnak. Bármit csinálok, úgy érzem csak megbántom őket, és igazából ennek nem kéne érdekelnie annyira, de mégis.. Folyton bűntudatom van, mert mindenkinek keresztbe teszek akaratlanul is. Olyan mintha az emberek állandóan lenéző pillantásokkal sújtanának. Állandóan azt mondják, hogy hülye, bunkó, idióta, őrült, fura vagyok, és mégis, ha nem lógok velük, megsértődnek rám. Nem értem mi a bajuk, és nem tudom mit kéne tennem, mi a helyes ilyenkor.

Anyáékkal próbáltam kibékülni, de sajnos a szüleim elég haragtartóak, és sokszor felhánytorgatnak évekkel ezelőtti sérelmeket is. Kell nekik idő, hogy nyugodtan meg tudjuk beszélni a dolgokat..

Az iskolapszichológus jó ötlet viszont:) Köszönöm:)