Nem értem hogy ha egy lánynak azt mondják hogy "gyönyörű vagy " vagy "szép vagy" arra miért kell azt válaszolni hogy "Köszönöm"?

Egyet lehet érteni a 7-essel, nincs ezzel probléma.

Csak nehogy véletlenül sértődés legyen belőle, ha azt hallod vissza, hogy egy bunkó nagyképű p-csának fognak tartani.

Úgyhogy egyáltalán nem "kell" megköszönni. Csak ez ilyen következménnyel jár.

"Mit mondjak erre,hogy köszönöm, elismerve,hogy igen tudom,hogy az vagyok?? "

A férfiak nem kombinálnak!!!

A férfiak azt gondolják válasznak, amit mondtak.

Tehát ha bókolnak, és te megköszönöd, akkor a bókjukat köszönöd meg, a figyelmességüket, és a bátorságukat, hogy mertek bókolni.

És nem hozzák összefüggésbe azzal, hogy akkor azzal te elismered a szépségedet, mert attól még egyáltalán nem biztos, hogy elismered.

Ez nem logikus következtetés. A férfiak pedig többnyire logikusan gondolkoznak.

Amit pedig még szeretnek, az az, ha valaki nem álszent, vagy álszerény, tisztában van magával, és az adottságaival.

Semmi baj nincs azzal, ha egy "jó nő" tisztában van azzal, hogy az, és nincs önértékelési gondja.

A különbség, hogy míg titeket érdekel, mit gondolnak rólatok a sekélyes emberek, addig engem nem.

Kirekeszt a társadalom?

Alig várom!

Egy ilyen felszínes emberekkel teli korba nem is szeretnék soha beilleszkedni.

Ezek vagytok ti, kedveseim: ha valaki másként látja a dolgokat, azonnal lehurrogjátok.

Csak tessék!

Ezen felül már ott elbotlott egy-két válaszoló, hogy azt hiszik, a fejemben nincs semmi.

Nem fontos, örülök, hogy ilyen emberekkel nem veszem körbe magam.

Ó, és még valami:

döntsétek már el, hogy most valakit akkor kell piszkálni meg szidni, ha önbizalomhiányos, vagy ha van önbizalma? :)

Ideje lenne!

Egyszerűen nem fér a fejembe, képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell elítélni/leszólni vagy mindenféle háttérinformáció nélkül ellátni azt az embert negatív jelzőkkel, aki tudja, hogy mennyit ér?

Nem, nem (csak) a külsőről beszélek. Ha valaki tudja, hogy tehetséges, akkor miért ne vállalná büszkén és mondhatná, hogy IGEN, EZ AZ ÉN ÉRDEMEM, EZ VAGYOK ÉN, ENNYIT ÉREK, ÉS BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA!

Miért kéne az önbizalmát a sarokba dobni és ráugrálni? Csak mert nem szerénykedik az illető, hanem tisztában van a képességeivel?

Ismétlem, nem a külsőségekre célzok most, de valahol azok is ebbe a körbe tartoznak.

KÖSZÖNÖM!

VÉGRE VALAKI KÉPES FELFOGNI, HOGY MIT SZERETNÉK KÖZÖLNI.

23 # a BUNKÓSÁG nem azt jelenti, hogy van önbizalmad. Ezt azért jó lenne, ha tisztáznánk :)

A két fogalom teljesen mást takar. Az, hogy te BUNKÓ vagy, az a te választásod. Okos pedig ezek után pláne nem vagy, hogy még egyszerű fogalmakkal sincs tisztában.

És igen, nem "kell" beilleszkedned a társadalomba, és ágálhatsz ostoba módon ellene, de akkor ne sértődj meg és ne bándd, ha mindenki veled szembe jön az autópályán, és te a forgalommal szembe mész! Akkor ezen majd ne lepődj majd meg!

Alig várod, hogy kiresszen a társadalom? Hajrá kis antiszocikám! Na, az ilyen ember még külsőleg se lehet szép, mert a dühtől, haragtól, és keserűségtől eltorzul az arca. Nagyon gusztustalan természeted van, hogy "alig várod", hogy kirekesszenek, ami azt jelenti, hogy te direkt ráraksz mindenre pár lapáttal, hogy szemétkedhess. Undorító vagy és egyedül maradsz, ahogy akartad.

Kedves 29-es!

Ameddig nem ismered se a külsőm, se a belsőm, addig nem is várom el, hogy helyes képet alkoss rólam, s talán, mielőtt az "undorító" jelzőkkel illetnél, felfoghatnád, hogy mit írtam.

Nem vagyok és nem is voltam a válaszadás egyik pillanatában sem dühös, sem eltorzult arcú, ahogy lelki szemeid előtt lefestettél.

Sokkal inkább megmosolyogtatott a válaszod.

Nem vagyok egyedül, csak nem veszem körbe magam álszent emberekkel, akiknek FÁJ, ha tudom, hogy mennyit érek.

Nem antiszockodom, félreérted. Bár megeshet, így tűnik, mert kerülöm a hozzád hasonló sekélyes embereket.

S ameddig téged feldühített egy ellenkező nézőpontú vélemény, addig engem a tiéd nem. Hogy miért?

Nos, köszönöm a kedves véleményt, ha esetleg elszállnék magamtól, ne aggódj, vannak emberek és dolgok, amelyek visszahúzzanak, legfőképp: van AKARATERŐM. Efelől egy percig se tarts, kérlek.

Elég szomorú, hogy ilyen hamar, ilyen jelentéktelen dolgokon borulsz ki, s talán nem ártana ellazítani a ráncokat a homlokodon.

Hozzáfűzném: értékelem a bókot, nem szeretem, nem tartom megköszönnivalónak.

Ettől még nem lettem ostobább, mint te.

Valószínűleg több intelligencia szorult belém, mert én képes vagyok elfogadni ellenkező tényállásokat, nem pedig alávaló jelzőkkel illetni vadidegeneket.

Köszönöm, s mivel dűlőre nem jutunk, azt hiszem, részemről a vita be van fejezve.