Van köztetek olyan, aki elkezdte kivonni magát a fogyasztói társadalomból és inkább egy kissé mininalista, önfenntartóbb, élményalapú élet felé orientálódni?

Én évek óta így élek, mert sosem volt pénzem megvenni semmit sem.:D

Nem leszel nyugodt, mert magányosan érzed magad a sok buta között.

# 4/4

Ilyenkor látod igazán, hogy mennyi buta ember van :)

Annyi baromságra költenek és annyi baromsággal is lehúzzák őket, hogy hihetetlen.Ezért sem tudtam a "sorban" haladni tovább és lett házam-kertem, meglepetésre még normális-emberi szomszédok is.A nyugi lehetséges, ha kizárod a hülyéket, de időnként szóba kell állni velük is sajnos, de annyit ki lehet bírni.

Egy ilyen váltásban letisztul az élet és kiválasztódnak jobban a valódi értékek személyre szabottan persze.Városon mindig szólt-kellett a zene, de a nyugalom szigetén már zavaró is-sose hittem volna.Megízleled a kertben termett zöldséget és rájössz arra, hogy városon még a bio sem közelítette meg annak ízét kicsit sem.Ezek után még a mű italok-kaják sem hiányoznak, amelyek csak a fogorvoshoz juttatnak el ugye.Aztán a rezsi...ennyi csak, hihetetlen...bár kertesnél adódhatnak kiadások, de ha karbantartunk mindent, nagy meglepetés nem jöhet.Fűnyírás meló ugyan, de a vágott fű illata és a mozgás, amely kellemesen elfáraszt, majd a zuhany felfrissít, többet ér egy bugyuta filmnél moziban.

A városi élet egy kalitka...reggel kilépsz és este vissza a celládba...