Normális ez a láb dolog nálam?

Szégyenlem a lábam. De olyan szinten, hogy azt el nem lehet képzelni. Idézek egy esetet. Orvosi mérés, valamire rá kellett állni, persze mezítláb. Ott tartottam, hogy inkább kérem az igazgatóit, de a zoknit nem veszem le. Végül valahogy csak rám erőltették, sírtam ugyan, de így se normálisan álltam rá. Strandra se merek menni, családtagok előtt is zokniban vagyok, még magam előtt se szeretem a lábam. A körmeimet persze ápolom, de ha úgy esik, hogy egyedül vagyok, zoknit hordok. Eddig ez nem volt ilyen, hogy sírok lényegében ha le kell vennem, de nyáron is sportcipőben jártam. 14 éves létemre 35 és feles a lábam, és egy kicsit széles, másoknak nagyobb, de "szebbek meg nőiesebbek". A lábujjaimat undorítónak tartom, a körmeimet reszelem, vágom, meg minden szar, de azok se szépek szerintem...

Ez szerintem nem normális. Ha anyámnak mondom, úgyis kinevet, ilyenkorban semmilyen problémámat nem vette komolyan eddig, de nagyon idegesít, hogy alig bírok ránézni a lábamra. És ezzel a dologgal senkihez nem mernék fordulni.

14/l