Kórházban dolgozom és úgy érzem teher vagyok az ápolóknak?

Igen, teher vagy, de amíg látják, hogy igyekszel, nincs baj.

Maximum rád mordulnak, ha szar napjuk van, de sokkal többre értékelik, hogy kérdezel, mintha csak ülnél kukán.

Mi is voltunk gyaksin, és azok a hallgatók, akik csak bámulták a falat (voltak, bőven) nagyon rossz értékelést kaptak, míg mi, törtetők sokkal jobbat, bár adott esetben csattant rajtunk a feszkó.

De kérdezz, légy rámenős, mert annál előbb megtanulod a dolgokat és ha látják, hogy csinálni akarod, annak örülnek egyébként.

Sejtem, hogy nemigen "pattoghatsz", de azt meg a gyakorlott(abb) kollégáidnak kellene ép ésszel felfogniuk, hogy minél hamarabb és minél több feladat végrehajtásának menetét mutatják meg számodra, annál hamarabb van esélyed TELJES ÉRTÉKŰ munkaerővé válnod. Nekik KIFEJEZETTEN AZ A BOLT, ha "csak" három hónapot "toporogsz tétlenül" - és nem kettő évet, ergo, ne legyél szégyellős, amikor tudást kell magadba szívnod és ennek okán segítséget kell kérned. Kérj nyugodtan segítséget! - Igazából mindenki sejti, hogy milyen szinten vannak túlterhelve a nővérek a kórházakban. Nekik is eszükbe kellene jutnia annak, hogy kezdőként mi esett számukra jól, illetve mi esett kifejezetten rosszul: magukért tesznek azzal a legtöbbet, ha készségesen átadják minél hamarabb a tudásukat az újaknak, - senki másnak! Soha nem szabad elfelejtenie egy embernek, hogy honnan indult, - bármilyen szakmában is dolgozik, - igazából ez is része a szakmai alázatnak. Annak pedig külön kellene örülnie MINDENKINEK, hogy vannak még olyanok, akik ilyen mostoha körülmények között is szívesen megcsinálnák ezt az igazán embert próbáló melót! Csak tisztelni tudom az ápolónőket, ápolókat, - arról nem ők tehetnek, hogy a ma egészségügyként aposztrofált organizmus olyan, amilyen!

- Kezdve ott, hogy egy ápoló(nő)t illene megfizetni úgy, hogy eszébe ne jusson "nem a szakmán gondolkodni"...