Szellemi munkát végző, tanult, értelmiségi emberek! Számotokra nem tudathasadásos állapot ez?

Elsősorban azokat azoknak az embereknek a véleményére vagyok kíváncsi, akik esetleg elsőgenerációs értelmiségiek (tehát tájékozott, intelligens, művelt, diplomás vagy épp egyetemista emberek, bár az utóbbi nem szigorú feltétel) olyan környezetben, ami nem épp "szellemileg pezsgő".

Milyen érzés kiszakadni a tanulmányokból/munkából, és olyan emberekkel érintkezni mondjuk a szülőfalutokban/szülővárostokban, akik szinte ellenállást tanúsítanak a műveltség iránt? Pl. az irodalom szerintük "zsidó dolog", minden, ami nem a mindennapok gyakorlati oldalához köthető, az "elvont" és "f.a.sz.s.á.g" stb.

Hogyan élitek meg az ilyen mentalitású rokonokkal való érintkezést, amikor mondjuk a te tudományterületedre terelődik a szó? Nem szoktak olyasmi megjegyzéseket tenni, amiből árad a "pff, te és a nagy tudományod"- hozzáállás? Mármint nem érzitek néha úgy, hogy egyesek szinte tetszelegnek az együgyűségben és ahhoz az emberhez állnak megvetően, aki tanult? Én személy szerint egyszerűen nem tudok mit kezdeni az ilyen megjegyzésekkel. Iszonyúan nyitott vagyok a tanulásra, de nem érzem magam jól ilyen környezetben.

TERMÉSZETESEN nem nézem le azokat, akik fizikai munkát végeznek/8 általánosuk van, és nem az összes ilyen ember viselkedik az ismertetett módon.