Miért hagyom így el magam? Depresszió?

Ez nem elhagyás. Csak nem csinálsz olyan dolgot, ami felesleges, ha így is jó.

Rájöttél, hogy felesleges ezeket csinálni.

Szerintem érdekel téged hogy hogy nézel ki, csak nem viszed túlzásba.

Nekem 15 és 17 éves korom között volt egy ilyen korszakom.

Most teljesen le vagyok nyugodva. Egy kis korrektort használok és ennyiben ki is merül a sminkem. Hajam ugyan be van festve, vagyis hajszínezővel csináltuk, most már le is nőtt elég nagy része, de nem látszik, szóval azt is hagyom. Már én sem vagyok oda a "minden héten veszek valami új ruhát, még akkor is ha csak vajas kenyér lesz az asztalon" című drámáért. Egyszerűen belefáradtam, hogy mindig tökéletesen akarjak kinézni és őszintén smink nélkül jobban érzem magam. Szerintem ezt ne úgy fogd fel, mint egy negatív, sokkal inkább mint egy pozitív változást.

Nem depresszió. Nekem tetszik ez a hozzáállás, mert őszinte. Önbizalom is van nálad, mert tudod szép vagy azok nélkül is, így nem kell bohócnak festened magad.

Egyébként sem fiataloknak volt eredetileg, hanem vénasszonyoknak, pl. A rúzs, a vénasszony szája már nem olyan, mint a őszi barack...de hát ez nagy biznisz, és minden fiatal nőt jól megszopattak, hogy a kencefice az milyen jó.

Hangsúlyozom: vénasszonyoknak jó. Az ősz hajat, de egy fiatal lány nőnek minek festeni? Mert űzlet! És mert buta!

Nekem is volt olyan korszakom, amikor ki nem léptem az utcára ha nem voltam tökéletes. Ma már ilyen nincs.

Nem gondolom, hogy ez depresszió lenne, avagy elhagytad volna magad. Ha zavar tégy ellene, ha nem, akkor maradj meg olyannak, amilyen vagy.