Csak én életem volna szívesen a vadnyugaton?

Marha nagy poén lehet egy régi városban mindenféle modern teknika nélkül. Olyan orvosi lehetőségekkel hogy kb örülsz ha a 30at megéled. Állandóan az önjelölt fegyverhősöktől tartani mikor épp nem rabolnak szét a bandita bandák vagy nem húz le egy korrupt serif.

Az én életem se paradicsom. De maradok ahol vagyok köszönöm. Ha pisztolyozni akarok elmegyek lőni. Ha a harc élménye kell puskákkal akkor elmegyek airsoftozni. És tudom hogy haza is fogok térni.

Én is szívesen éltem volna ott.

De ne legyenek illúzióid, nem olyan volt, mint a hét mesterlövészben.

Nagyon nehéz, nagyon kényelmetlen, embert próbáló élet volt, nem számíthatott hosszú és kényelmes életre az, aki a feltérképezetlen, lakatlan vidékeken kereste a szerencséjét.

Viszont cserébe olyan szabad volt az ember, amilyen ma már nem lehet. Plusz ott van az újnak, az ismeretlennek, a felfedezésnek az izgalma, hogy nem tudod előre, hogy mit találsz, hogy mi lesz holnap.

Van, akit ez megijeszt, van akit ez vonz, én inkább az utóbbi vagyok, akkor érzem igazán elememben magam, ha szabad vagyok, ha valami új és ismeretlen, nem lakott helyen járok, egyedül, vagy esetleg csak egy-két másik emberrel, lehetőleg hagyományos módon utazva, pl. gyalog, semmiképp se autóval, meg repülővel, meg ilyenek.