Aki már érezte azt hogy öngyilkos akar lenni és tényleg komolyan gondolta, az miért dötött úgy, vagy az öngyilkosok többsége miért gondolkozott ezen?

Szerelmi bánat,pénztelenség,munkanélküliség,tartozás amit nem is magamnak vettem fel.

Egyedüllét,depresszió,kilátástalanság.

Szegénység,lelki terror.Elhagytak a barátok hogy s,rba kerültem.Ez mind egybe. Semmit nem ér az élet.

Kedves 7-es, 8-as vagyok. Köszönöm a jókívánságod, ígyekszem mindent megtenni, hogy kijöjjek ebből a pokoli kutyaszorítóból!

Visszatérve a te esetedre: hidd el van visszaút, még ha úgy is látod a családodnak nem teher vagy. A legnagyobb fájdalmat hagynád rájuk, ha feladnád. Ne tudd meg, hogy milyen hallani egy gyerekét öngyilkosság után elvesztő anyát zokogni, az a szívet tépő, egetverő fájdalom leírhatatlan......

És tudod miért nem szabad lemondani senkiről: van egy mentálisan instabil volt osztálytársam, aki a mai napig a legjobb barátom. 3 éve kizuhant a 2. emeleti erkélyükről, nem tudni, hogy szándékosan vagy önkívületi állapotban, de túlélte és bice bóca lett a lábára. Szinte mindenki lemondott róla, de én meglátogattam a pszichiátrián, talpra állt, és amikor én voltam az egyik legmélyebb pontomon odaállt mellém és kihúzott a gödörből, az, az ember, akiről mindenki lemondott! A mai napig tartja magát, igaz gyógyszereket kell szednie.

Én két éve gondoltam rá, de végül rájöttem, hogy nem megoldás semmire.

Velem minden megtörtént egyszerre.

A szülei nem egyszer bántottak, az iskola "nyomija" voltam, azért is szekáltak. Aztán az egyetlen barátnőm cserbenhagyott. Egy pár nap múlva kiderült, hogy a pasi, akit szerettem, csak játszott az érzelmeimmel (ő nem az iskolánkba járt, ezért nem tudta, hogy mi folyik körülöttem), és kiderült, hogy fogadásból volt velem. Majd apa autóbalesetben meghalt (ő nem bántott, csak ha tényleg megérdemeltem). Akkor úgy éreztem, hogy az életemnek semmi értelme. Elkezdtem vagdosni magam (persze akkor még nem öngyilkos szándékkal), karomat, lábamat, hasamat. Attól valahogy mindig jobban éreztem magam. Majd egyszer, amikor a második pasim is megcsalt, rengeteg altatót vettem be, de a tanárom (máig sem tudom hogy került a lakásunkba) idejében megtalált, és korházba szállítottak, ahol kimosták a gyomrom.

Most, két évre rá már nagy hülyeségnek tartom, hogy végezni akartam magammal. Így azt mondom, senkinek még meg se forduljon a fejében. Az élet mindig lehet jobb, még ha abban a pillanatban nem úgy látod. Most épp eljegyzett a férfi, akit mindennél jobban szeretek, ovodában dolgozok, és az êletem nagyszerű. Ez az én kis happy endes történetem, remélem nem esett ki a szemed, míg végigolvastad.

Én tényleg komolyan gondoltam, akkor nem éreztem úgy, hogy fontos vagyok valakinek is. Anya meghalt, apa alkoholista, nem volt egy barátom se. Folyamatosan piszkáltak, volt, hogy meg is mertek. Apám is vert. Nagyon visszahúzódó voltam, és nem bíztam senkiben. Úgy éreztem, nincs értelme az életemnek. Először vagdostam magam, de azt még nem azért, hogy megöljem magam. Nem találtam a helyem a világban. Elkezdtem beszélgetni egy fiúval az interneten. Nagyon kedves volt. Egy hónap után elhatároztuk,hogy találkozunk. A találkozó napján apa ismét megvert, de nagyon. Akkor döntöttem úgy, hogy öngyilkos leszek. Mivel a hetediken laktunk, nem volt kérdés, hogy fogom csinálni. Aztán az eddig tragikus történetem filmbeillő fordulatot vett. A fiú épp jött, és apám kinyitotta az ajtót, mert azt hitte, a haverja jött sörözni. Apám pont lesz*rt, ezért tőle nyugodtan levethettem volna magam a mélybe. De a fiú bejött a szobámba, mikor már a korláton álltam, és lebeszélt róla. Bevallotta, hogy szeret. Először éreztem magam így, hogy valaki törődik velem. Persze ezután összejöttünk, és végre boldog lehettem.

Ez volt az én kis filmbeillő történetem.

A tanulság: NE GONDOLJ ÖNGYILKOSSÁGRA, AZ NEM MEGOLDÁS! Egyszer minden jóra fordul.

21/L