Egyetemistaként, vagy dolgozó emberként kell az embernek összességében több órát eltöltenie a "dolgával"?

Szerintem a tanulás több időt vesz el. Mondom ezt úgy, hogy levelezős vagyok és mellette dolgozom is. Így még egy fokkal nehezebb, mint egy átlag nappalis egyetemista élete. Emellett meg ugye ott a háztartás is, mert a ruhák nem mossák ki magukat és az edények se lesznek tiszták csak úgy. De még ez utóbbi a legkevesebb.

Amikor csak dolgoztam, illetve pl nyári szünetben csak dolgozom, akkor azért érezhetően jóval több a szabadidőm.

Én kicsit úgy érzem hogy mindkettőnek megvan a maga kötöttsége és szabadsága is.

Az egyetemi tanulmányokkal az volt a bajom, hogy 0-24-ben foglalkozott vele az ember, este, reggel, hétvégén. Munkánál megvan az a szabadság hogy ha abbahagyom akkor onnantól nem foglalkozom vele. És tekintve hogy heti 5-6 napon 8-10 órát aktívan csinálom, így megérdemeltnek érzem a szabadidőt is. Ami hiába kevesebb, mégis jól be tudom osztani.

Egyetemistaként voltak időszakok mikor 3 napig nem aludtam, meg hónapokig tényleg csak leadást készítettem, vizsgákra tanultam. Viszont voltak hetek, hónapok mikor elvétve 1-1 előadásra, órára bementem, de a nap nagy része semmittevésből állt. Plusz utólag egyetemen ott volt 2-3 hónap szünet, amit sokkal jobban ki lehetett volna használni. Most dolgozóként sokkal jobban meg van kötve a kezem, örülök ha egyben kiadnak egy hét szabadságot. De munkában is vannak napok, hetek mikor nincs dolgom és elhúzok hamarabb, meg van amikor bent vagyok estig mert határidőre kell kész lenni.

Lényeg a lényeg, ezt nem lehet papíron levezetve összevetni hogy "a dolgozó 40 órát dolgozik az egyetemista 4 napot van bent".

Dolgozó és dolgozó ember között is van különbség, meg egyetemista és egyetemista között is. Nekünk például rendszeres volt a pénteki gyakorlati óra, máshol meg simán hazamentek csütörtök este.

És még egyénenként is változó az egész. Egyetemistaként volt hogy reggel keltem, bejártam, nappal tanulás, este kikapcsolódás. De volt hogy délig alvás, este tanulás. Vagy munka után is van hogy hazajövök, ledöglök s pusztulok a gép előtt. Meg van hogy elmegyek bringázni, túrázni, 10-15 km gyaloglás erdőben, hegyekben nap végén vagy 30-50 km tekerés. Teljesen más a kettő.

Nekem a munkám külföldi szitterkedes volt, a fizumbankba ment, a mellette vallalt takaritasbol eltem, kozben nyelvtanfolyamra jartam es alakulgattak a kapcsolataim, protekciok, ez az..a sok haverok buli fanta mellett.

Erre autobaleset, hazajottem, itthon levelezon fősuli, mellette melo éhbérért es kezdett kirajzolodni a kilatastalansag. Protekcio, kapcsolatok nincsenek, megelhetest biztosito munkahely szinten nincs. De semmi időm sincs.

Nem a papir fuggvènye hogyan fogsz elni az biztos.

Ismerosom 8 altalanossal ott tart hogy sajat lakasa es csaladja van..

Én inkább úgy látom, hogy az egyetemi évek (mérnök vagyok) jelentősen kuszábbak voltak, mint a munka. Volt hogy ebédidőnk sem volt reggel 8-tól este 8-ig és volt hogy csak 2,5 órára kellett bemenni. Sok órán értelme sem volt megjelenni, másokon viszont azonnal hátrányod lett belőle. Még a féléveket sem lehetett összehasonlítani, abszolút kusza életritmusom volt. Valamikor reggel kellett tanulni, mert más lehetőség nem volt, máskor hajnalig.

Ma reggel felkelek, elmegyek dolgozni, délután hazaérek és tudom, hogy enyém az este. Értelmet nyert a szabadidő, a hétvége, kiszámítható az időm, tudok tevrzeni. Én ezt jobban kedvelem amellett, hogy mégis sokkal kötöttebb és nem csak az én életem múlik a döntéseimen sok esetben. Nemtudnám kihozni egyiket sem nyertesként, abszolút más a kettő és én mondjuk nemtudom kikapcsolni az agyam, este is sokat brain stormingolunk a férjemmel (ő is mérnök) kettesben, vagy akár egyedül a zuhany alatt. :)