Miért ennyi a gyereket nevelni nem tudó ember?

Mert a gyereknevelést sem az iskola, sem a szülei nem tanították meg nekik.

Továbbá rengeteg a "megélhetési anyuka", akik csak potyogtatni tudnak, mert majd az állama -vagyis mi- úgyis eltartjuk a purdéival együtt.

A szegény embereknek régen is sok gyerekük volt. Van egy mű ami arról szól, hogy a gyereket beásták a földbe, hogy ne legyen láb alatt amíg az anyák dolgoztak a földeken. Régen azért voltak tiszteletteljesebbek a gyerekek, mert máskülönben verés járt. Nagyon új keletű dolog a gyerek mentális nevelése szép szavakkal. Sokaknál ezért sem működik, mert nincsenek felkészülve.

Egyébként több oka is lehet, hogy miért lett a három gyerek. Lehet a nő csak lusta volt elmenni a gyárba dolgozni vagy meg akarta tartani a pasiját, esetleg védekezni nem tudnak, vagy csak simán bem mérte fel a helyzetet.

Mert a petesejt akkor is megtermékenyül ha a szülők alkalmatlanok a gyereknevelésre.

Na meg egy csomó szülő alapból alkalmasnak tartja magát és több gyereket is vállalnak pedig ha lehetne ilyen szempontból vizsgáztatni őket, a 90% bukna.

Sok hasonló szituációt szoktam látni tehát, rosszalkodó gyereket, olyan szülőt aki nem tudja kordában tartani, megnevelni. Leginkább bolt, tömegközlekedés, helyek ahol pont csendben kéne lenni: pl. templom.

Szerintem itt az a gond, hogy a mai szülők nagyrésze (25-40 éves korig) is már szabadabb nevelést kaptak. Ahogy múltak az elmúlt évszázadban az évtizedek, ahogy változott a világ úgy enyhült a szülői szigor. Habár vannak még itt-ott old school szülők. De sok más is közre játszik. Számitógép-internet-videojátékok-dohányzás-alkohol.

Szerintem egyes szülők túl korán kötelezik el magukat a gyereknevelés mellett. 26 vagyok és korombeliek (+- 3-4 év) már családossak de némelyik már eléggé idegroncsnak tünik. A szülőség szerintem hatalmas elhatározás, felelősség, anyagi ráfordítás azért hogy olyan gyereke legyen valakinek aki kulturált, illemtudó, példaértékü, stb...

Szóval szerintem ez nagy feladat, és én azt szorgalmaznám hogy aki szülő akar lenni, annak vizsgát keljen letenni. Illetve ne csak az első 5-10 évre gondoljon a szülő jelölt amikor "olyan aranyossak a kisbabák/gyerekek" hanem főleg a későbbi kamasz korra, azért mert ott kell legjobban megnevelni a gyereket. Azért, hogy ne legyen több huligán, züllött hétvégi tróger, nyakendős tolvajok, stb. Tudatossan kellene építeni a társadalmat. És ez szerintem egy jófajta születés szabályzás lenne.

Láttam már kedves, kulturált, roma gyerekeket és láttam már neveletlen, vulgáris beszédü, flegma, dohánytól bűzlő fehér gyereket is.

Mindent azért a szülökre sem lehet ráfogni, ahogy ismerkedik a gyerek a világgal úgy nevelődik jó vagy rossz irányba.

Ott vannak pl. a kamaszok ők szeretnének többnek látszani mint amik valójában. Elkezdenek dohányozni, alkoholizálni "mert az menő" és 10 évvel később szeretnének leszokni de nem tudnak.

Sorolhatnám napestig.....

Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de mostani fejjel ebben a mai őrült, megzavarodott világban nem vállalnék gyereket. Számomra olyan mintha az egész világ se*ghülye lenne. Még meg sem találtam azt a tevékenységet amivel kiteljesedhetnék, a gyereknevelés szerintem ezt megakadályozná. Egy csomó őrült/szenvedélyes/deviáns dolgot szeretnék véghez vinni. A házasság-családalapítás-gyereknevelés a személyes terve/célja legyen valakinek nem pedig egy társadalmi elvárás/szokás. És szerintem ez nem zárná ki az előbb említett "szülői vizsgát".

Jöhetnek a negativ/gyülölködő kommentek, de ez már úgy ki kivánkozott belőlem!

Két személyes és egy szakmai része is van a hozzászólásomnak.

I:

Én azért félek, hogy nem leszek jó szülő, mert:

1: Rossz Példák miatt, amiket szülőktől kaptam, amikor engem "neveltek". Nincs ismerőseim között sem egyetlen jó példa sem.

2: Könnyű rosszul csinálni és nehéz jól. Legtöbbször jó szándék miatt csinál valaki fatális hibákat.

3: Stresszes környezetben élek: stresszes a munkába járásom (napi 3-4 óra tömegközivel), stresszes a munkám (koncentrációt igénylő munkám van és a többiek piaci kofa szintjén pletykálnak és zavarnak munka közben, ha szólok nekik, én vagyok a bunkó. A főnököm mindent tegnapra akar megoldani és nem segít semmiben, hanem inkább ránk tukmál több projektet is, hogy érezzük a felelősséget).

4: Vacak az anyagi helyzetem, ami további stressz forrás. (ilyen ütemben, 70 évnyi munkaviszony kell ahhoz, hogy eljussak oda, hogy a hitelem a házra visszafizessem és jó 15 év, hogy meglegyen az alaptőke, az albérletek közben drágulnak, a fizetés nem nő)

5: Gyűlölet folyik minden médiából és ha ez ellen kell védenem a gyereket, nem tudom, miként tegyem.

Szóval egyáltalán nem könnyű ezt csinálni. Ha szülőként kérdezed, akkor te is tudsz mondani olyan okokat, amik félelemmel töltenek el, hogy elrontasz valamit. Ha még nincs gyereked, akkor ezeket nem biztos, hogy megérted.

II:

Egyik nagyra tartott ember, akit nagyjából ismerek azt mondta, amikor megszületett a gyereke egy videóban, amit a gyereknek csináltak a 4. hónapos terhességük alatt: "Megpróbálunk legkevésbé elrontani téged a nevelésünkkel és kérlek bocsássad meg az összes botlásunkat, amivel örökké megsebezünk majd téged. Nem ez a szándékunk, hanem hogy jó embert faragjunk belőled, miközben megőrizzük a saját egyéniséged, amivel világra jössz majd."

Elgondolkodtató.

III:

Van egy szakkönyv, amiben ezt szépen taglalják: Susan Forward: Mérgező szülők

PDF-ben megtalálható Google-ban.