Hogy viselnétek egy szerettetek szenvedését?

Hugom barátja rákos volt, szerencsére meggyógyult de amikor még nem lehetett tudni a sorsát, a barátai legtöbbje lekopott mert már nem ment velük inni meg bulizni. Én mentem hozzá sokszor ugyan úgy mint előtte és a családjának is felajánlottam, hogy szóljanak ha tudok segíteni. Párszor megkértek hogy fuvarozzam őket kórházba kezelés miatt. De maga a gesztus is jól esett nekik. Meg szoktam kérdezgetni hogy hogy érzik magukat..

Szarul. Vegig kisertem mar 2 szerettemet a haldoklas utjan, sajnos nagyon fiatalon. Koran fel kellett nonom, kiskamaszkent, pelenkaznom, segitenem, fogni a kezuket, amikor meghalnak, a hallucinaciokat, a zavartsagot latni, azon az emberen, akit a legerosebbnek tartasz az egesz vilagon. Es lenyelni azt, amikor neked tamad, mindezek ellenere, es a gyogyszerek hatasara, hogy "te is csak ellenem vagy". Vegig nezni, ahogy leepul es elmegy egy ember, mindig nagyon nehez. Foleg, ha nagyon szereted es felnezel ra.