Az öngyilkosság most bátorság vagy gyávaság? Ha meg meri tenni valaki, brutális módszerrel, mint a vonat, ugrás valahonnan stb. , az a legtöbb embernél bátrabb, nem?

Nos,én mindkét oldalt meg tudom érteni egy kicsit pl:

Bátorság:bátor,mert meg meri tenni,és igen,valószínű,hogy a legtöbb ember nem merné

Gyávaság:gyáva,mert elfut a problémái elől,ahelyett,hogy bátran viselné el/oldaná meg őket,mint a legtöbb ember

Ezzel nem szeretnék senkit megsérteni,csupán én inkább úgy gondolom,hogy gyávaság.Gyávaság,mert egy tízemeletesből kiugrani egy pillanat,csupán egy pillanatig kell bátornak lenned,amíg megteszel egy mozdulatot.Viszont állni a sarat az élet problémáival szemben bátorság.Bátorság,mert nem futamodsz meg.Szerintem az öngyilkossággal egy kicsit veszítesz az élettel szemben,hagyod,hogy arcon röhögjön,amiért elérte a célját,és ledöntött a lábadról.

Elárulom, kedves tudatlan kérdező, eldobni a felvett életet a leggyávább tett az egész világegyetemben!

Mindenki önmaga választotta az életét, ezt eldobni azért, mert nem gazdag vagy mert más pitiáner vágya van, ami látszatból nem teljesült, ez a gyávaság!

Az élet nem arról szól, hogy... hanem arról, hogy... ezt kéne észre venni.

A kérdésed is totál értelmetlen.

Bátor dolog az, ha egy apa kilép a vonat elé, és magára hagyja a feleségét, a lányát, az unokáit?

Ez neked bátor tett??? Komolyan ez???

Érdekes lehet az élethez való hozzá állásod és a rangsorod.

Attól még, hogy valami szar az életben, attól hogy, elért valami fos, attól még mindig van kiút, ezt kell meglelni.

Az ember leleményes, és nem abban leli leleményét, hogyan oltsa ki a saját életét, hanem hogyan oldja meg annak problémáit vagy más problémáit, melyet életnek hívunk.

Elfutni az élet elől, leggyávább tett az egész világegyetemben, ahogy már említettem.

Az aki így cselekszik, durva következő élettel számolhat, melyet magának okozott, a büntetésről nem is beszélve, mely szintén nem piskóta.

Persze, legyinteni lehet rá, de amikor oda kerül az ember, akkor veszi csak észre, mit vállalt...

Az ember egy pökhendi porszem, egy halandó porhüvely, az ő örökös vágyaival, melyet sosem fog kielégíteni, ha folyton menekül előle.

Esetfüggő. Nem feltétlenül gyávaság, van az a helyzet, amikor a legjobb megoldás az öngyilkosság, persze ez az öngyilkosságok elenyésző százaléka, ezreléke, milliomod része...

Általában nem tartom bátorságnak, a drasztikusabb módszereket sem. Lehet, hogy csak pillanatnyi elmezavar, lehet pont az a bátorság, hogy maradjon s állja a sarat, de könnyebb megölnie magát.

Még ha nincs ilyen speciális lelkiállapot, ami "segít", akkor sem bátorság, az nekem más, nem az, hogy vonat elé ugrunk.

Én értelmetlen hülyeségnek tartom. Sem nem bátorság, sem nem gyávaság. Egyetlen esetet fogadok el, az eutanáziát, amikor betegség miatt van olyan szenvedés, amin biztosan nem tudnak segíteni, ott jogos lehet a megváltó halál igénye. De rengeteg hülye lesz piti dolgok miatt öngyilkos, amiket meg lehetne oldani. Nemrég mesélt apám egy esetről, ami a vasútnál történt, szerelmi öngyilkosság, felmásztak a magasfeszültséghez... Apám azért hallott róla, mert a vasútnál dolgozta le az egész életét, és onnan ment nyugdíjba, és alkalmanként még felkérik szakértőként nyugdíj mellett bedolgozni.

Az ilyen eseteknél én mindig végiggondolom, hányszor lehettem volna már én is öngyilkos, de mindig erőt vettem magamon és talpra álltam.