Ebből hogyan tudok kimászni?

Már álmaim, és céljaim sincsenek. Olyan mintha egyik napról a másikra élnék, mások által elvárt dolgokat több-kevesebb sikerrel teljesítve, ha kérdeznek a jövőbeli terveimről valamit hablatyolok, ezzel is palástolva a motiválatlanságom. Azt vettem észre, hogy az életem mindig is szar volt, bármikor lépni, vagy változtatni szerettem volna, akkor valami/valaki mindig visszarántott. Öngyilkosságra már nem gondolok(egy időbe saját temetésemre gyűjtöttem), az se lenne kiút, kezdek beletörődni, hogy minden szar, és nincsen egy ember se körülöttem, akinek őszintén megmernék nyílni. Járok pszichológushoz, de neki se merek mindenről beszámolni. Rengeteget szorongok, sokszor csak felkelek, és nézek ki a fejemből, van mikor számítógép előtt alszok éjszakákat az asztalra borulva, mert még ahhoz sincs erőm, hogy elmenjek fürödni és lefeküdjek az ágyba.