Szocialis fobiabol sikerult valakinek kigyogyulnia?

Erre én is kiváncsi vagyok

Minden részlet érdekel

"Találkozó más szociális fóbiásokkal: Látom neten többfelé, hogy vannak próbálkozások. Időről időre felbukkan egy-egy lelkes szervező, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Én még régebben, pár éve találkoztam hozzám hasonló szocfóbosokkal. Hajtott a kíváncsiság, hogy kik olyan defektesek még, mint én. Volt egy-két erőltetett beszélgetés, pár felismerés, hogy más is hülye, nem csak én, jéé. Aztán végül két olyan barátra tettem szert ilyen úton, akiknek a legtöbb fejlődést köszönhetem. A fejlődést nem úgy kell érteni, hogy szociálisabb lettem, igazi nagymenő, sziporkázó társaság központja, aki szabadidejében stand-up comedysként tart műsorokat. Hanem abban fejlődtem, hogy már sokkal jobban elfogadom magam, már nem ostorozom önmagam, hogy megint mekkora ökör voltam, amiért nem mertem telefonálni, megint mekkora mamlasz voltam, amiért végig ültem kukán egy összejövetelt. Hanem néha mai napig összejárunk és jól kiröhögjük magunkat, amiért ennyire meg akarunk felelni. Kipanaszkodjuk magunkat a sok szorongást okozó helyzetről, és valahogy együtt sikerül távolabbról, kívülről is látni a dolgokat. Volt, hogy egy önsegítő könyvet kezdtünk el együtt feldolgozni, nekem ez volt a leghatékonyabb segítség eddig, de már a tudat, hogy ott vannak a háttérben, már az megnyugtat és nem érzem magam már attól kevesebbnek, amiért megfordul a fejemben egy szocfób gondolat. Nem attól érzem jobban magam, mert másnak is ugyanolyan rossz, más is ugyanolyan nyomi, és együtt végeláthatatlan panaszbulikat tarthatunk. Hanem attól, hogy itt ez a másik két ember, aki ugyanúgy tíz körömmel próbál kapaszkodni és húzódzkodni előre, a gyógyulás, önelfogadás felé. Akiknek bármikor megírhatom, hogy épp mi a szívfájdalmam, nem az lesz a válaszuk, hogy csak szedjem össze magam és hajrá, hanem átgondolják és azt mondják, mekkora eszement ökörség már, amit gondolok, de ők is pont így szokták gondolni…"

[link]